Ne gyógycipőt, labdát vegyen!
A genetikai adottságokon úgysem változtathat az ember, a gyerekek lába pedig természetüknél fogva lúdtalpas az elején. Nem kell félni, kinövik.
Lassan ott tartunk, hogy sok szülő az első lépésektől gyógycipőt adna a gyerekére – biztos, ami biztos. Mert a reklámok azt sugallják, hogy az a jó szülő, aki drága cipőt vesz. Pedig a gyereklábnak ugyanarra van szüksége, mint a gyerekhátnak, gyerekkarnak: futásra, mászásra, kapaszkodásra, játékra. Ettől lesz erős és egészséges.
A telitalpasak
Amikor egy kisbaba világra jön, mindenki odáig van a dundi kis lábacskákért melyekkel olyan tündérien teszi meg az első bizonytalan lépéseket. Ezek a lépések nemcsak bizonytalanok, hanem telitalpasak is, lévén kezdetben minden gyerek lába befelé dől. Ez természetes dolog, nem kell aggódni miatta. Kétéves kor környékén még mindig egyenes talpacskák és katonás sorba rendeződött lábujjak bukkannak fel a homokozóban.
„Ha a gyerek bokája ebben a korban befelé dől, a szülők többsége fejvesztve rohan ortopédiai vizsgálatra, meg gyógycipőt venni – mondja Lengyel Zsuzsanna orthopéd szakorvos. – Többnyire fölöslegesen. Vannak lazább és kötöttebb ízületű gyermekek, mindkettő normális, csak az egyiknek hamarabb fog beállni a lába középre. Nem a cipőtől, hanem az izomfejlődéstől, amihez idő kell. A fölálláskor bedőlő boka normális, mert csak így van meg a gyermek egyensúlya. Pánikra semmi ok, ez így természetes, majd kinövi!”
Erős ház, biztos alap
A láb felépítése rendkívül bonyolult rendszert alkot: csak a lábfejben 26 csont található, amelyeket feszes szalagrendszer köt össze. Ezek összehangolt mozgása teszi lehetővé, hogy az ember az egyenetlen talajon is biztosan tudjon járni. A láb felépítéséből három dolgot fontos kiemelni: a haránt- és hosszboltozatot, illetve a sarok bedőlését. E három tényező befolyásolja a járást. Egészséges lépéskor a talp tulajdonképpen végiggördül a talajon. Testünk ezzel tompítja az ízületeket és ütődéseket, illetve megkönnyíti lábizmainknak az egész test súlyának áthelyezését. Ha ez a gördülő mozdulat valahol elcsúszik, a lábfejet ért erők nem a megfelelő helyre csapódnak be, s a test valamely pontján (a gerincnél, a térden, a bokán) túlzott megterhelés jelentkezik. A terhelésre (illetve a későbbi fájdalomra) a szervezet reagál: ízületi gyulladással, bőrkeményedéssel, megváltozott testtartással. A gyerekek lábfeje egészen a növekedés befejeztéig fejlődik. Ahhoz, hogy az imént említett bonyolult boltozati rendszer megfelelően erőssé fejlődjön lehetőséget kell biztosítani neki a rendszeres izommunkára. Az erősödéséhez a legjobb a futkározás, az ugrándozás, a lábujjhegyen járás, a törpejárás, a mászókára kapaszkodás, kavicsokon és farönkön lépdelés, üveggolyó szedegetés (lábujjakkal) és persze az az ezernyi változatos játék, amit a gyerekek kitalálnak. Mindezt úgy, hogy a változatos talajon a lábfejeknek a lehető legtöbb körülményhez kelljen alkalmazkodniuk. Ha ezek a körülmények adottak, a gyerekek lába a legtöbb esetben egészségessé fejlődik.
Mikor kell a gyógycipő?
„Ha a gyerek már legalább egy éve jár és a szülő mellett a gyerekorvos is úgy látja, nagyon bedől lába, akkor érdemes szakorvoshoz fordulni – mondja Lengyel Zsuzsanna. – Ortopédiai ajánlásra ilyenkor lehet szupinált cipőket venni. Ezeknek a belső éle 3-5 milliméterrel magasabb a külső talpéleknél, így a helyes irányba döntik a lábfejet és a megfelelő izmokat tornáztatják lépés közben. Lúdtalpbetét viselete a kicsiknél azonban nem ajánlott, mert ezzel éppen ellenkező hatást érnénk el: ahelyett, hogy munkára serkentenénk a renyhe lábizmokat, még inkább megtámasztjuk és lustaságra kényszerítjük őket. A betétet csak 8-10 éves kor után szoktuk javasolni és akkor is csak kivételesen, használatukat csak a panaszok, fájdalmak indokolják.”
Amennyiben nincs lehetőség minden pár lábbelit szupinált kivitelben megvásárolni, olcsóbb megoldást jelentenek a szupinált talpbetétek, ezek azonban fele akkora hatékonysággal működnek a döntött talpú cipőkhöz képest.
Cipőválasztás
Utcai viseletre érdemes mindenképpen erős kérgű cipőt választani, amely tartja és ellensúlyozza a boka természetes bedőlését. Jó, ha a cipő talpa rugalmas. A gyerekek lábfeje ugyanis még nem elég erős ahhoz, hogy lépés közben meghajlítsák a merev talpú cipőket. A felsőrész – ahogy a felnőtteknél is – lehetőleg valódi bőrből legyen, amely kellemesebb és higiénikusabb viseletet biztosít. Bölcsődés, óvodás korban nyaranta praktikus a zárt orrú szandál, hogy a mászókázás, szaladgálás során ne horzsolódjanak le a lábujjak. A „kismotoros korszak” alatt pedig jó szolgálatot tesz a gumis orrú lábbeli, vagy a cipővédő, hogy ne menjen tönkre a drága gyerekcipő az első használat során.
A kemény kérgű gyerekcipők mellett nagy divat a puhatalpú cipő. Ezek a vidám színes bőrmamuszok megóvják a gyerekláb érzékeny bőrét, ha kint a szabadban szaladgál, de nem vonják meg tőle az egyensúlyozás lehetőségét. Otthon, ha a gyerek szaladgálós, jó szolgálatot tesz egy szilikonos talpú vastag frottírzokni, amely nem csúszik a járólapon, parkettán.
Jó cipőt, de mikor?
Az talán már kezd belevésődni a köztudatba, hogy nem szabad a babákat erőszakkal járásra ösztökélni. Hiszen amíg saját erejükből fel nem állnak és a bútorokba kapaszkodva lépdelni nem kezdenek, addig a lábaik izomzata nem képes megtartani a súlyukat. Amikor ebben az életszakaszban a jóindulatú szülő/nagyszülő kezet nyújt neki és segíti az első lépések megtételében, lényegében túlterheli a baba lábát. Ebből következik, hogy mindaddig, amíg a kisgyermek nem jár magabiztosan az utcán is a lábán, felesleges rá keménytalpú cipőket adni, a divatot ráér később megismerni a baba…
A játékos torna a legjobb gyógymód
|
