Egyre több a szegény
A Föld 62 leggazdagabb embere annyi pénzt birtokol, mint a világ 3,6 milliárdnyi szegénye. A lakosság 1 százaléka nagyobb vagyonnal rendelkezik, mint a másik 99 százalék – derül ki egy friss kutatásból. Az egyenlőtlenséget muszáj lesz kezelni - állítja több közgazdász is.
A jövedelmi olló egyre tágabb: a Földön élő 7 milliárd ember 1%-ának több a vagyona, mint a fennmaradó 99%-nak. Míg egy évvel ezelőtt 80 személy birtokolt annyit, mint a legszegényebb réteg, ma Földünk 62 leggazdagabb embere rendelkezik akkora vagyonnal, mint a világ lakosságának szegényebbik fele, több mint 3,6 milliárd ember együttesen – derül ki az Oxfam nemzetközi segélyszervezet felméréséből.
A kutatás megállapítja: a jóléti szakadék gyorsabban mélyül, mint azt korábban feltételezték, és az 1% egy évvel hamarabb utasította maga mögé a 99%-ot. A leggazdagabb 62 ember vagyona 2010 óta 44 százalékkal gyarapodott, míg a világ szegényebbik felének jövedelme 41 százalékkal csökkent. A szupergazdagok közül 53 férfi, közel felük az Egyesült Államokból való, 17 Európából, a többiek pedig olyan országokból, mint Kína, Brazília, Mexikó, Japán és Szaúd-Arábia.
Ha több adót fizetnének a gazdagok…
A vagyonosok nem szeretnek adót fizetni: a jelentés szerint a pénzükből mintegy 7,6 billió dollárt offshore adóparadicsomokban tartanak. Az afrikai gazdagok offshore vagyona miatt évente kieső, mintegy 14 milliárd dollár (közel 4000 milliárd forint) adóbevétel például elegendő lenne olyan egészségügyi beruházásokra, amelyekkel évente 4 millió gyermek életét tudnák megmenteni, és elegendő tanárt alkalmazhatnának ahhoz, hogy minden afrikai gyermek iskolába járhasson.
Pedig a gazdagok adókötelezettségeinek behajtása létfontosságú lenne, ha a világ vezetői teljesíteni akarják azt az ígéretüket, mely szerint 2030-ra felszámolják a szegénység szélsőséges formáit, és ez csak az egyike annak a 17 célkitűzésnek, amelyet az ENSZ tavaly szeptemberi fenntartható fejlődési csúcstalálkozóján fogadtak el és a „Világunk átalakítása: a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló programja” című dokumentumban foglaltak össze.
Pénz szül pénzt, és nem a munka
A növekvő egyenlőtlenség mögött meghúzódó legfőbb tendenciák egyike az, hogy a nemzeti jövedelemnek szinte az összes fejlett és fejlődő országban csak kisebb része kerül a dolgozókhoz, és egyre nő a szakadék a legnagyobb és a legalacsonyabb fizetések között. Éppen ezért minél előbb szükség lenne a minimálbérek globális szintű emelésére – olvasható az Oxfam jelentésében.
A munkavégzés nélküli vagyongyarapítás jelentőségére hívta fel a világ figyelmét Thomas Piketty francia közgazdász tavaly megjelent és nagy port kavart könyvében. Az avantgarde közgazdász adóbevallásokat is felhasznált statisztikáihoz amelyek alapján megállapította: a tőke gyakran nagyobb százalékban termel hasznot, mint a termelési- vagy szolgáltatási tevékenységeken elért profit. A jelenség vagyonilag polarizálja a társadalmat és a tehetőseknek dinamikusabban gyarapodik a vagyonuk, mint a bérből élő középosztályé, illetve mint amire a termelő beruházások többségével szert lehetne tenni.
A tőke a 21. században című könyvében Piketty rámutatott: a lakosság „top 1 %”-a birtokolja és diszponál a javak túlnyomó része felett. 1977 - 2007 között az USA GDP növekedésének 60 %-a a lakosság legjobban kereső 1%-át gyarapította. Az amerikai vezérigazgatók 295-ször többet keresnek, mint az átlagember A profitok és a hozamok a leggazdagabbak számláira futnak be, vagyonuk Amerikában négyszeresére nőtt 1980 óta, amikor Reagan neoliberális, dereguláló-privatizáló gazdaságpolitikája életbe lépett. A vita azért parázslott fel, mert a jobboldaliak-republikánusok hagyományosan parazitáknak tartják a segélyeket felvevő szegényeket és inkább a vállalkozóknak szeretnek kedvezni adókedvezményekkel, míg a balosok, a demokrata pártiak a szociális védelmi háló erősítését szeretnék. Warren Buffett nyilvánosan kimondta, hogy az adórendszer a gazdagoknak kedvez, s a titkárnője sokkal keményebb adósávba esik, mint ő – olvasható Piac & Profit 2015. júniusi számában megjelent könyvismertetőben.
Politikai, biztonságpolitika kockázat
Dr. Trautmann László, a Budapesti Corvinus Egyetem Mikroökonómiai tanszékének tanszékvezető tanára, az Objektív Kutatóintézet kutatási igazgatója a Profit, esélyegyenlőség és emberi méltóság című cikkében is felhívta a figyelmet, hogy amennyiben nincs politikai-gazdaságpolitikai akarat a társadalmi egyenlőtlenség csökkentésére, akkor ez ugyanolyan politikai-biztonságpolitikai robbanáshoz fog vezetni, mint amit a világ tapasztalt a XX. század elején (és közepén). „Bár sok kritika érte Piketty munkáját, egy tagadhatatlan: az a közömbösség, ami a közgazdász-társadalom egy részében is uralkodott a társadalmi problémák iránt, elfogadhatatlan” – írja Trautmann.
A közgazdász szerint a világban most zajló politikai folyamatok is azt tükrözik, a napjainkra problémává duzzadt egyenlőtlenség új együttműködési modelleket hív életre. Piketty U-alakú modellje mutatja, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség hogyan indul fölfelé a 70’es évek közepétől, míg eljutottunk a mai fenntarthatatlan szintig, ami politikai instabilitáshoz vezetett.
- A ma gazdaságpolitikájának nagy kérdése, hogy hogyan viszonyulunk az egyenlőtlenséghez, elfogadjuk-e az „igazságos egyenlőtlenség” létét, valamint, hogy milyen eszközökkel igyekszünk csökkenteni. Piketty úgy véli, a hetvenes években megváltoztatott adókulcsok vezettek az olló szétnyílásához. Ebből következik, hogy ma adóztatási eszközökkel is csökkenteni kell az egyenlőtlenséget – szögezte le Trautmann a Piac & Profit Cafeteria és öngondoskodás – 2016 című konferenciáján. Hozzátette: azt is figyelembe kell venni az egyenlőtlenség kezelésekor, hogy a vállalatvezetők hogyan viszonyulnak az egyenlőtlenséghez.
