Gyermeknevelés és szexualitás
Hálás vagyok a szüleimnek, mert nálunk a szex sosem volt tabutéma. Ez később könnyített a dolgomon. Csaknem 2000 órát tartottam szakközépiskolákban, szakmunkásképzőkben és gimnáziumokban a szexről. De a szexuális kultúránk ennek ellenére ugyanolyan alacsony szinten van, mint évtizedekkel ezelőtt.
Bácskai Júlia pszichológus
(Részlet a Waldorf Pedagógiai Intézet Szülők Iskolája sorozatában elhangzott előadásból)
Egymásra mutogatás helyett
Úgy vélem, a legfontosabb minden körülmények között a prevenció lenne. Minden bajt, amit csak lehet, előzzünk meg, adjunk információkat a fiataloknak.
Hogy ez kinek a dolga? Amióta az eszemet tudom, az egymásra mutogatás megy. A szülő azt mondja, hogy a gyereket elvettétek tőlem, hatéves kora óta intézményben neveltetem. Ott van napi 6-10 órában, mondjátok meg neki, amit tudnia kell. A pedagógusok szerint viszont ez családi kompetencia. Vagy ha úgy tetszik, a család kötelessége és joga. Én pedig azt gondolom, hogy abból baj még nem történt, ha a gyerek 2 vagy 3 forrásból jut információkhoz. Egyszerűen az lenne a fontos, hogy előbb tudjon a gyerek arról, ami történni fog, mint ahogy megtörténnek vele a dolgok.
Amikor felnőtt nőknél azzal találkozom, hogy valamiért nem jó nekik a szex, vagy nem bíznak a férfiakban, saját magukban, akkor kénytelen vagyok – még csak nem is kell freudista vagy analitikus beállítottságúnak lenni – felgöngyölíteni a dolgokat: hol kezdődött a nővé válás vagy az önmagára ébredés az illető életében? Vissza a gyerekkori traumákhoz.
De, hogy ne könnyebbüljenek meg a fiús anyukák sem, ez nem kizárólag a lányok ügye. A fiúknak is el kellene magyarázni, hogy mi történik a lányokkal a serdülés életszakaszában. A nemi érésnek ezt az eseménysorát mind a lányoknak, mind a fiúknak legkésőbb 10 éves korukra ismerniük kell. A kifejezéseket, és mindent, ami kapcsolódik hozzá.
A bűvös „b” betűs szó
Nagy rajongója vagyok a nyelvünknek, amelynek izgalmas sajátossága, hogy a káromkodásaink, a morgolódásaink, a csúfolódásaink gyakran a nemiséggel, a nemekkel és a szexualitással kapcsolatos szavakban bontakoznak ki. Nem lehet tehát kizárni, hogy a 2-5 éves gyerek hall bizonyos közönséges kifejezéseket. Ha a gyerek rákérdez, hogy mit jelent az a szó, mondjuk a „b” betűvel kezdődő főnév, akkor véletlenül se kezdjünk el a madarakról meg a méhekről, meg a szerelemről, a nőkről és férfiakról beszélni. Fontos, hogy már 3 éves korban meg kell értetni, hogy ezek a szavak a káromkodáshoz valók. És csakis ahhoz. Véletlenül sem szabad megengedni az asszociációt, hogy valami csúnya, piszkos, illetlen dologgal hozza kapcsolatba a szexualitást.
Amikor nagyobb a gyerek, jön az újabb feladat: milyen szavakkal tudjuk körülírni a szexualitást, a szexet, mint témát? Vagy „trágárul” vagy latinul. Mit értek ez alatt? Visszaidézem azt az újpalotai- és rákospalotai klubot, ahol annak idején 40-50 kamaszkorú gyerekkel dolgoztam: nem tudtak zavarba hozni, márpedig ők fésületlenül fogalmaztak, ahogy eszükbe jutott. Amikor azt kérdezte egy-egy jól megtermett kamasz, hogy mit csináljon, ha az órán, a buszon vagy ilyen helyeken „feláll neki”, akkor nyilván az összes gyerek röhögött, s várta, hogy elpirulok. Én ehelyett visszakérdeztem: arra gondolsz, hogy mi történik, amikor a pénisz erekcióba kerül…? Ettől a torkán akadt a szó. Minek a mije? És már át is kerültünk egy érzelem- vagy előítélet-mentes közegbe, mert egy másik szókincset használtam. Elemeltem a témát a káromkodó, trágár szókincstől.
Bibe és hímvessző
Magyarországon a jelen oktatási helyzetben az iskola nem találta meg a megfelelő módszert. Mert vagy elő van írva, hogy az osztályfőnök világosítsa fel a gyereket, vagy a biológia tanár teszi ugyanezt a bibe meg a porzó lerajzolásával – mert a porzó tulajdonképpen ugyanúgy néz ki, mint a hímvessző. Eddig a növényeket tanultuk, aztán jön az állatok párzása, innen csak egy ugrás az ember, a biológia tanár úgyis olyan jól tud beszélni az anatómiáról. Igen, ha ő egy hiteles személy. Mert kinek fogják a gyerekek mindezt elhinni, vagy ami még fontosabb, kitől képesek bizalommal visszakérdezni?
A gyermek kicsi korától azt érzi, hogy a felnőttek okosak, el tudják mondani, hogy miért van csillag az égen, hogy miért megy a vonat… Millió dolgot megkérdeznek és meg is tudhatnának a szexualitásról is, ha anyu vagy apu megállna az orruk előtt, s nem rohangálnának örökké, hogy „most nem érek rá, kérdezd anyádat!” Vagy az a válasz, hogy „kicsi vagy még, ezt nem értheted”. Ezek a legsúlyosabb hibák, hiszen 5-6 éves korban nem tud olyat kérdezni a gyerek, amit a szülő ne tudna. Kivéve a szex-témát, amikor zavarba jövünk. Meggyőződésem, hogy az egészséges gyerek kérdez, és az a jó, ha válaszokat kap. Az iskola hatására azonban elhagyja a kérdezést: „sokan vagytok, fogd már be!” – ez a legjobb iskolákban is előfordul. Csöndben kell lenni. Magányossá válnak a gyerekek a kérdéseikkel, de persze a gondjaiknak csak egy része a szex.
Amit nem tud, azt kitalálja
Mesélhetek neki a nőkről és a férfiakról, de még véletlenül sem beszélhetek arról, hogy mi apáddal hogyan szoktuk! Nyilvánvaló, hogy a kultúránkban tabu a szexuális fantáziálgatás a szülő és a gyerek között. Nem tartozik rá! A dolog fordítva is igaz: a szülőre sem tartozik a gyereke szexuális élete, még akkor sem, ha közben tisztában van azzal, hogy mennyi baj érheti őt. Persze az sem teljesen igaz, hogy mindent ráhagyhatunk a gyerekre. Mert ha a szülő nincs tisztában azzal, hogy a gyerekek kivel mit chatel, s milyen internetes oldalakat néz meg, ha ahhoz is hozzá tud férni, amit nem ő mutat neki, akkor nagy veszélyben lehet.
Ez is olyan dolog, amikor a szülőnek kell „megágyazni” a bizalmat, hogy a gyermeke higgye el neki, hogy mennyivel jobban jár majd, ha szerelmes lesz és az első szerelmével lépcsőről lépcsőre kitapasztalhatja a csókolózás, az előjáték, a petting örömeit, s eljut az orgazmusig. Ha egy csomó dolgot előre tud, akkor boldogabb és sikeresebb a párkapcsolataiban.
Attól is óvok mindenkit, hogy örökké az ördögöt fesse a falra. A pedofil bácsik… ugye tudják? Milyen furcsa, hogy romantikus vígjátékokra ki van írva, hogy 12 éven felülieknek, de a híradóra nincs. Pedig ott naponta öntik ránk a szörnyűségeket: egymásnak ment három autó, megölte, megerőszakolta a gyerekét, anyját... Ennek az adagolása olyan nehéz feladat, hogy nem tudok mást mondani, mint azt, hogy minden nap üljek ott és legyek a gyermek közelében. Életbe vágó, hogy akkor legyek ott, amikor a történésekkel hazajönnek. Hogy mesélhessenek és kérdezzenek.
Természetes gátlások
Természetes, hogy a felnőtteknek is vannak gátlásai, szemérmesek, ugyanakkor a szülőnek tudomásul kell vennie, hogy ha a gyermek kérdez valamit – akár már felnőttként –, sok mindenre kaphatónak kell lennie, de nem szabad belemélyülni az intim dolgokba. Az csak rá tartozik, meg a partnerére. Mégis: mindig, minden pillanatban neveljük a gyereket a női és férfi szerepekre, az egymáshoz való kapcsolatra. Onnan kezdve, hogy a játszótérről hazatérve apu kinyitja-e a ház kapuját egy idegen néninek – pusztán mert ő a nő –, odáig, hogy anya forgolódik a tükör előtt és megkérdezi a lányát vagy a fiát, hogy jól néz-e ki? De leginkább azzal tanítunk, hogy ki mennyire fogadja el magát. Ha egy csalódott frusztrált anyuka lánya kezd el nővé válni, gyakran megterhelődik a férfiak iránt érzett gyűlölettel, bosszúvággyal a nevelés. Úgy indul a női pályafutása, hogy mártírnak nevelik, szenvedni fog a havi ciklusaitól, mert ezt tanulja, tapasztalja otthon. Mert a gyerekek jól értenek a metakommunikáció nyelvén.
Ha a 4 éves vagy a 14 éves azt látja, hogy anyu mosogat, apu pedig hazajön, és megpaskolja anyu fenekét, vagy kedvesen belecsókol a nyakába, s anyu erre kicsit visszariszál, akkor ez a kép egyszer összeáll a gyerek számára, ha nagy lesz. Akkor érti majd meg, hogy ott valami már le volt vajazva az estére. De a szexben nem az a legfontosabb, hogy mit lehet csinálni, mit tilos és mit muszáj, hanem az, hogy megtanítsuk, hogy az intimitásról szóljon: a spontaneitásról, a rugalmasságról és az empátiáról, az egymásra figyelésről.
Kérdés, hogy mit tehet a szülő, ha zárkózott a gyerek? Mi van, ha magától nem teszi fel a kérdéseket? Ez nem azt jelenti, hogy baj van. Én például provokálnék ilyen helyzetekben. Annyi butaságot mondanak ugyanis egymásnak a gyerekek, hogy érdemes mindent kivédeni, amit lehet. Ezért kell 24 órában a gyerek rendelkezésére állnunk, s ha mégsem kérdez, akkor teremtsünk rá alkalmat vagy esélyt. Nem szégyen, ha felhozzuk, hogy hallottuk, hogy az iskolában beszélgetnek erről-arról. Ha úgy tűnik, hogy egyelőre nem érdekli a téma, akkor csak tudassuk vele, hogy ha kérdése van, mi mindig ott vagyunk. Akkor jössz, és akkor kérdezel, amikor akarsz – az esetleges szorongások ellen ez is jó eszköz. Érvényben marad a célzatosan odahelyezett felvilágosító könyv, vagy film.
Értéket adni
A család legfontosabb szerepe a párkapcsolattal, szexszel kapcsolatban, hogy felállítson egy megfelelő értékrendet. Azt sugalmazhatjuk például, hogy ha elveszel egy nőt, akkor legyetek hűségesek egymáshoz. Jó hír, hogy manapság jut erre idő, nem kell a házasságot elsietni:16-17 éves kortól beindulhat a szex, s lesz 26-27, sőt 32-37 éves a lány, mire a karrier- és házépítés után utódot is akar. Akár 10 éve is van tehát arra, hogy különböző partnerek között mazsolázzon, és tanulja önmagát. Ezért nem kell haragudni, ha felelősségteljesen teszi, vigyáz magára, ha nem születik olyan gyereke, akit nem akar. Erről legalább annyira ki kell oktatni a fiúkat, mint a lányokat.