Teljes élet cukorbetegen
A cukorbetegség egy olyan állapot, amikor a szervezetben vagy nincs elegendő mennyiségű inzulin, vagy van, de az valamilyen okból nem tudja kifejteni hatását. A diabétesz legjellemzőbb, laborvizsgálattal kimutatható megnyilvánulása a normálisnál magasabb vércukorszint.
A betegségről, a kezelés gyakorlati kérdéseiről beszélgettünk Dr. Kautzky László diabetológussal, a Magyar Diabétesz Társaság vezetőségi tagjával.
Azt mondják, ahány cukorbeteg, annyiféle betegség. Milyen változatai vannak a problémának?
A diabétesznek több fajtája van, de a legfontosabb a két nagy csoport, az 1-es és a 2-es típusú cukorbetegség. Az 1-es típusú diabéteszre az inzulin teljes hiánya, vagy nagyon alacsony szintje jellemző. Ez nem elegendő a beteg szénhidrát anyagcseréjéhez, tehát az életben maradásához. Ennek következtében mindenképpen kívülről kell adagolni az inzulint, injekciós formában. A 2-es típusú betegek lényegesen többen vannak, ez a forma nagyon elterjedt. Erre az jellemző, hogy a betegnek van inzulintermelése, de a saját sejtjei nem eléggé érzékenyek rá. Ennek következtében alakul ki a vércukorszint emelkedése. Hosszabb betegségtartam esetén az inzulintermelés is csökkenhet.
Az 1-es típusú diabétesz rendszerint fiatalabb korban lép fel, akár kisgyermekeknél, serdülőknél is jelentkezhet. A 2-es típusra az jellemző, hogy inkább 30 éves kor felett alakul ki. Magasabb életkorban nő a gyakorisága. Szinte azt lehet mondani, hogy 60-70 éves korban minden második-harmadik embernél kimutatható valamilyen cukoranyagcsere zavar.
Mi okozza a magas betegszámot?
Növeli diabétesz valószínűségét az elhízás, a mozgásszegény életmód. Ezért is nevezik ezt civilizációs betegségnek. Nagyon erősen örökölhető is. Akinek a szülei vagy a nagyszülei diabéteszesek voltak, nagy valószínűséggel megvan rá a hajlama. Ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül ki is alakul. Nagyon sok függ az életmódtól. Ma az a tudományos álláspont, hogy a 2-es típusú cukorbetegség megelőzhető. Ezt hosszú évtizedekig nem merte kimondani a tudomány. Az utóbbi időben azonban sokat fejlődött az életmód-, és a magatartástudomány. Sikerült objektíven kimutatni, hogy ha valaki vigyáz a testsúlyára, odafigyel az egészséges táplálkozására, eleget mozog, akkor nem szükségszerű, hogy a genetikailag valószínűsíthető cukorbetegség megjelenjen nála.
Milyen jelek utalnak a cukorbetegségre?
A 2-es típusú diabétesz lassan alakul ki. Megtörténik, hogy évekig vagy évtizedekig fel sem fedezik, mert nincsenek, vagy nagyon enyhék az észrevehető tünetei. Sokszor csak valamilyen rutinszerű laborvizsgálat deríti ki a problémát. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a betegség ártalmatlan. A rejtetten magas vércukorszint is súlyos szövődményeket okozhat. Nincs enyhe diabétesz!
Hirtelen megbetegedés is elképzelhető?
Az 1-es típusú diabétesz kialakulása rendszerint valamilyen immunológiai, vagy fertőzésből adódó okra vezethető vissza. Ennek a formának a megjelenése eléggé gyors. A betegnél már hetek, vagy napok alatt magas vércukorértékek alakulnak ki. A főbb tünetek a megnövekedett vizeletmennyiség és vízfogyasztás, szájszárazság, fogyás. E mellett a ketózis, ami savas vegyhatású anyagcseretermékeket jelent a vérben, aceton szagú leheletet is okozhat. A diagnózis után ezt azonnal inzulinnal és infúzióval kell kezelni. Szerencsés esetben a beteg vércukorszintje órák alatt helyreállítható. Azonban ezzel nem gyógyult meg. A további életében folyamatosan inzulinadagolásra szorul.
Miért fontos a megfelelő kezelés?
A diabétesszel kapcsolatos legfőbb gond az, hogy elégtelen kezelés mellett súlyos szövődményeket okoz. Mindenekelőtt az erek és az idegszálak mennek tönkre. Ez a folyamat lassú és alattomos. Néha évek, évtizedek alatt éri el azt a szintet, hogy megjelenjenek a tünetek. Akkor azonban már nem fordítható vissza. A szövődmények kezelése már nagyon nehézkes, és ezek komoly életminőség romlást okoznak a betegnek. Az a cél, hogy a még egészséges szervek épek maradjanak, és ne alakuljon ki olyan szövődményhálózat, ami tényleg sok gondot okoz. Ennek eszköze a vércukorszint, vérzsírszint, vérnyomás és a testsúly normál értéken tartása.
Mi a legfontosabb a kezelésben?
Az evés erős ösztönkésztetés, de cukorbetegen ezt korlátok közé kell szorítani. Csak annyi kalóriát szabad bevinni, amennyi a szervezet egészséges napi szükséglete. A 2-es típus alapvetően életmódbetegség. Ezért a kezelésnek ez a legfőbb komponense. Ha valaki túlsúlyos, akkor az első cél a testsúlycsökkentés. Nem kell azonban éhezni. A fogyókúra nem azt jelenti, hogy egy hétig nem lehet semmit enni. Ehet bőségesen, csak a kalória bevitelt szükséges csökkenteni. A cukrot természetesen ki kell hagyni az étkezésből, limitálni kell a szénhidrátbevitelt, és kerülni a zsíros, olajos ételeket is. Legjobb bevezetni a zöldség, saláta, főzelék alapú étrendet. Ehhez számos könyv, és egyéb forrás ad konkrét tanácsokat.
A megfelelő életmód az 1-es típusú diabétesznél is része a kezelésnek, de itt kiemelt fontosságú az inzulin adagolása. Különböző hatásidejű inzulinok vannak, ezeket hozzá lehet igazítani a beteg életmódjához. A sikeres kezeléshez össze kell hangolni a megfelelő inzulint, a megfelelő táplálkozással és a megfelelő életmóddal. Mind a három szükséges. Ismerünk olyan cukorbetegeket, akik megértették ezt, nagy figyelmet fordítanak mind a három tényezőre és így kitűnő vércukor eredményeket produkálnak.
Miért fontos a rendszeres testmozgás?
A mozgás nagyon hatékony vércukorcsökkentő eszköz. Az inzulint nem helyettesíti, de a hatékonyságát megnöveli. Az izmok munkája egyrészt elégeti a cukrot, másrészt érzékenyíti a szervezetet az inzulinra. Rendszeres, aktív mozgás mellett akár egyharmaddal is kevesebb beadott inzulin szükséges. Ha viszont valaki sok inzulint ad be, hogy ne emelkedjen a cukra, de nem mozog, akkor hízni fog. A cukor ilyenkor zsírrá alakul és lerakódik. Először a bőr alá, aztán a hasi részekre. A hízás nem csak esztétikai probléma. Jelentősen befolyásolja az anyagcserét is, mert inzulinrezisztenciához vezet. Ez azt jelenti, hogy ugyanannyi inzulin feleakkora hatást fog kifejteni, mint korábban. Az elhízás az egészséges embernél is azért okozhat diabéteszt, mert a rezisztencia miatt a saját inzulin is elveszti hatékonyságát. Ezért a rendszeres mozgás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Bár az ember agya is sok cukrot eléget, de alapvetően az izommunka csökkenti az inzulinszükségletet, és akadályozza a zsírszövet kialakulását.
Hogyan értelmezhetők a különböző laboratóriumi értékek?
A vércukorszint bizonyos határok között mindig ingadozik. Az elfogadott sztenderd szerint az egészséges éhgyomri érték 4 és 6 mmol/l (millimol/liter) közötti. Evés után ennél magasabb is lehet. Cukorterheléses vizsgálattal lehet értékelni a betegség különböző fázisait. Az evés után két órával mért érték fontos adat. A 8 mmol feletti érték már kórosnak tekinthető, 11 mmol felett felállítható a manifeszt cukorbetegség diagnózisa.
A másik érték, amit mérni szoktunk a hemoglobin A1c (HbA1c). Ez nem a pillanatnyi vércukorszintet mutatja, hanem az előző három hónap átlagát. Egészséges embereknél a HbA1c érték 4-5 százalék, cukorbetegeknél az optimálisan 7 százalék alatti. Persze jobb, ha kevesebb.
Minthogy a vércukorszintnek bizonyos határok között nincsenek érzékelhető tünetei, csak méréssel lehet erről tájékozódni. Különösen az egyes típusú diabétesznél fontos a rendszeres vércukormérés. Erre ma már pontos és egyszerűen kezelhető eszközök vannak. Optimálisan napi 4-5 mérés, valamint a szükséges inzulin és étkezési korrekciók nagymértékben segítik a vércukor optimális szinten tartását.
Milyen problémák szoktak adódni az érintetteknél?
A leggyakoribb gond a motiváltság hiánya. A beteg nem tekinti fontosnak a diéta betartását vagy életmódjának megváltoztatását. A magas vércukorszintnek egy határig nincsenek effektív tünetei. Tehát nem fáj, nem kellemetlen, viszont rejtve elvégzi a szervezetben a roncsolást. Sokszor csak akkor kezdenek komolyan odafigyelni az életmódra, amikor már megjelent valamilyen visszafordíthatatlan szövődmény. A másik gyakori probléma, hogy valaki nem tudja, hogy miből mennyit ehet. Eleinte hasznos lemérni a táplálékot, később már kialakul egy kép, hogy miből nagyjából mennyit lehet a tányérba tenni. Tehát nem szükséges hosszú távon, állandóan méricskélni. Némi gyakorlattal elég pontosan meg lehet becsülni a szénhidrát tartalmat. Különösen az inzulint kapó cukorbetegnek kell figyelnie arra, hogy mennyi szénhidrátot eszik. A kezelés komplex, és mindenkinél egyéni.
Sokakat pszichésen visel meg, ha szembesülnek a betegséggel. Valóban tragédiaként kell megélni a kórt?
Sokan pánikba esnek, miután meghallják a diagnózist. Eleinte tragikusnak tűnhet, hogy szabályokat kell betartani. Néhány hét múlva azonban, amikor valaki megszokja az új életmódot, átállítja erre ez agyát, már elfogadhatóvá válik a dolog. Agyban dől el minden. Ez egy önkezelő betegség, amihez az orvos csak iránymutatást tud adni. Meg lehet szokni a szükséges életmódot, úgy, hogy ne okozzon különösebb frusztrációt vagy nyomasztó betegségtudatot. Lehet dolgozni, sportolni, kirándulni, utazni, élni az életet, nem kell lemondani semmilyen fontos dologról. Csak a beteg tudatában ott kell lenni, hogy ezt meg ezt nem teszem, ezt viszont igen. Az orvosnak sem szabad azt mondania, hogy „önnek mindent tilos”. Néhány szabály betartása mellett kitűnő életminőséget lehet ezzel élni.
