„Minden énekes lehetne hosszútávfutó”
Miklósa Erika egyike azoknak az ikonoknak, akik Magyarországot méltán fémjelzik a nemzetközi művészvilágban. A kivételes hangú szoprán énekes azonban másban is példaként állhat előttünk: kitartóan sportol és erre buzdít másokat is, önzetlenül támogat egy sor civil kezdeményezéseket, levendulaültetvénye van, s nem utolsó sorban, megtalálta a lelki nyugalomhoz és a boldogsághoz vezető utat és társat.
A sport mindig az élete része volt, gyerekként atletizált, aztán egy baleset miatt mégsem élsportoló, hanem operaénekes lett. Mi történt?
Távolugrás közben rosszul estem, izomszakadásom lett, kiment a térdem.
Ezért kellett abbahagynia a sportot?
A baleset miatt nem kellett volna abbahagynom, de nagyon rossz periódusban ért ez a trauma. Kiskamasz voltam, belém költözött a félelem. Így aztán az atlétikáról hallani sem akartam többet, de a sport az életem része maradt. Amint felépültem kézilabdáztam, fociztam, diákolimpiákra jártam. Miután Budapestre költöztem háttérbe szorult a mozgás, bár jártam tornázni, de el voltam foglalva azzal, hogy olyan fiatalon az Operaházba kerültem. A sport azonban hiányzott, nem éreztem jól magam nélküle. Kézenfekvő volt, hogy a futást válasszam, hiszen kocogni mindig és mindenhol lehet, így hát elkezdtem. Az első négy kilométerem keserves volt, ehhez képest most maratoni távot futok, s ez óriási dolog.
De miért pont a futás? Mondjuk, vitorlázhatna is.
Olyan dologra vágytam, ami gyorsan és hatékonyan fáraszt, oldja a stresszt, s ad valami változást. Szeretem a vizet, de a vitorlázás túl időigényes, ráadásul szezonális sport. A futásban megtaláltam azt, amit a sportban szeretek: egyedül, saját magammal megküzdve érek el teljesítményt. A fizikai dolgokon túl a mentális része is komoly kihívást jelent: talán ez fejleszti a legjobban a fegyelmet és az akaraterőt.
A maratont hányszor futotta le?
Hivatalosan még egyszer sem. Tavaly a hurrikán miatt elmaradt a New York-i verseny, de megtartottam az indulási jogomat, úgyhogy idén indulok. Az ideális távom egyébként valahol 12 és 22 kilométer között van, ebben vagyok igazán jó. A maratont édesapám emlékére szeretném teljesíteni.
A futás az énekesi karrierjében is segíti?
Egy jó technikájú operaénekesnek nagyon jó a tüdőkapacitása, közel olyan, mint a vízilabdázóké. A minap voltam egy ilyen kivizsgáláson, ahol azt mondta a sportorvos, hogy élsportolókéhoz hasonló adataim vannak a pulzusomat, a vérnyomásomat, illetve a szívemet tekintve – ami érthető, mert folyamatosan, heti 50-60 kilométerrel készülök a maratonra. Egy énekesből is bármikor lehetne jó hosszútávfutó, de nem csak a tüdőkapacitása miatt, hanem mert ugyanúgy kell koncentrálnia akár három órán keresztül a színpadon, mint egy futónak. Óriási fegyelem kell ott is, és futás közben is, hogy ne adjuk fel. Mert elsősorban nem a fizikumunk miatt állunk ki a sorból, hanem mentálisan készülünk ki. Persze bárki, bármikor elkezdhet futni, s biztos vagyok benne, hogy egy év alatt mindenki eljuthat arra a szintre, hogy lefussa a maratoni távot. Mindegy mennyi idő alatt, hiszen amatőrként teszi, de lefuthatja.
Szeret jókat enni?
Nagyon!
Akár pacal?
Beletrafált, azt például nagyon szeretem. Alföldi lány vagyok. Ha a táplálkozásról van szó, az az elvem, hogy mindent meg kell enni, amit megkívánok. De kell is ennem, mert ahhoz a fizikai megterheléshez, amit a futás, a versenyzés jelent, kell a kalória. Persze van kedvencem is: a mediterrán konyha. Olívaolajjal sütünk és főzünk, rengeteg zöldség és saláta, csak olasz tészták és hal. És egy-egy pohár vörösbor az ebéd mellé. Ez utóbbi nem csak jó stresszoldó – annak idején Milánóban láttam, hogy a legnagyobb művészek egy kancsó bort is megittak a főétkezés mellé, de az olasz és francia emberek is ezt teszik –, de a benne található flavonoidok kiváló antioxidánsok, s erősítik az immunrendszert is.
Hát, a hallottak alapján, ha nem futna, talán 15 kilóval nehezebb is lenne…
Nem. Ha nem futnék, sajnos még vékonyabb lennék. Nem lenne rajtam ennyi izom. Apukám és nagymamám tulajdonságait örököltem. A szívósságom, az alkatom, mind tőlük, illetve a nagymamámtól van.
Persze a futás azért a jó formám megőrzéséről is szól. Szeretek fitt lenni, szeretek jól kinézni, szeretem, ha kívül és belül egyaránt energikusnak érzem magam. Nem gondolom például azt, hogy a nőknek 50 évesen mindent fel kell adniuk, és otthonkával kell takargatniuk a zsírt. Amíg lehet, addig ilyen szeretnék maradni.
Pedig, ha az énekesekre gondolok, az a közvélekedés jut az eszembe, hogy a nagy testből jön ki a nagy hang? A testes énekesekről mindig azt gondoljuk, hogy a súlyfelesleg a gyönyörű hangjuk titka.
Tévedés, de persze ez nem jelenti azt, hogy aki testes, az nem énekelhet szépen. De a hang nem a hájból jön… A hangszálakat a jó légzéstechnika szólaltatja meg szépen. De a hang a testben keletkezik. A lábujjaktól a fejig az egész test rezeg, noha a legnagyobb rezgő felület az arc és a fej. Szinte hangszóróként működik.
Egyszer azt mondta, hogy azért szereti a fotózásokat, mert olyankor érzi úgy, hogy jó nő. Máskor talán elégedetlen magával?
Nem, valószínűleg rosszul fogalmaztam. Persze egy fotózás más: ott tényleg mindenki értem van, körülzsongnak, ez adja a varázsát, erre gondolhattam. De máskor is elégedett vagyok magammal, nem panaszkodom azért, mert a bőröm már nem olyan mindenhol, mint húszéves koromban. Az, hogy sok 35-40 éves nő rosszul érzi magát a bőrében, nagyrészt annak köszönhető, hogy a reklámok és a média a 25 év fölöttieket leírja. Nem véletlen, ha egy 40 éves nő sok tekintetben öregnek érzi magát, vagy úgy gondolja, hogy nem jó semmire.
NÉVJEGY
Miklósa Erika
Született: 1970 június 9., Kiskunhalas
1990-ben végzett a szegedi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, majd még ebben az évben a Magyar Állami Operaház tagja lett.
1996-tól előbb Philadelphiában majd Milánóban képezte magát.
Mozart Varázsfuvolájának Éj királynőjeként világhírnévre tett szert, nemzetközi meghívások sokaságával és több mint háromszáz előadással büszkélkedhet.
Fellépett többek között Stuttgartban, Berlinben és Kölnben, Milánóban, Firenzében és Genovában, Londonban és a tengerentúlon New Yorkban, San Franciscóban és Washingtonban.
2004-ben a New York-i Metropolitan operaház három évre szerződtette.
Díjai közül néhány: Pro Opera Lyrica – Az év operaénekese Magyarországon (1993), Nemzetközi Mozart Énekverseny: első helyezett (1993), Európai Kultúra díj a külföldi Éj királynőiért, Zürich (1991), Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1998), Liszt Ferenc-díj (2006), Fair Play díj (2012), Kossuth-díj (2012), Prima Primissima díj (2012)
Bakonykútiban él, ahol aktív tagja a közösségnek, elnöke az Otthonunk Bakonykúti egyesületnek, de máshol is szívesen vállal önkéntes feladatokat.
Férje Csiszár Zsolt, gépészmérnök
A szépség a művészvilágban, az operaénekes szempontjából is fontos?
Korábban csak a hang számított, de amióta a média erre a területre is beszivárgott, az esztétikum is fontos. Nem a szépség, hanem az esztétikum. Ahhoz, hogy a komolyzene talpon maradhasson, fel kellett venni a versenyt a többi szórakoztató műfajjal. Be kell bizonyítani, hogy a komolyzene nem egy poros múzeumi kegytárgy, hanem egy friss gyümölcs, amelybe bele kell harapni. Ezt érezték meg a New York-i Metropolitanben is, amikor élő közvetítéseket szerveztek az előadásaikra, mozikban. Oda be lehet csábítani a fiatalokat, s azokat is, akiket feszélyezne az operák arisztokratikusnak vélt légköre. Kiderült, hogy pattogatott kukoricát rágva, laza öltözékben is lehet komolyzenét hallgatni. A dolog működik, s ma már nem az életben maradásáért küzd az opera sem.
Fontos tehát, hogy hol, milyen kiállításban, kikkel kerül a közönség elé az opera. Kinyílt a világ, s ezzel a változással haladni kellett. Ezért jók azok a keveredések is, amelyek a különböző műfajokat hozzák közel egymáshoz. Például a jazz és az opera, egy ilyen lemezt én is készítettem, vagy a népzene és az opera, sőt a könnyűzene és az opera. Ez a jövő, ha jó emberek és igényesen csinálják.
Budapestről a Bakonyba költözött. Jó döntés volt? Ma is így tenne?
Igen, a legjobb döntés volt. Szeretem Budapestet, de ahhoz, hogy ne utáljam meg, nem volt szabad itt maradnom. Vidéki, természetközeli típus vagyok, így nőttem fel, nem is tudok ettől elszakadni.
Mindig hazamegy Budapestről, bármi történjék is?
Igen. Az utazás is az életem része. Rendszert hozott a mindennapjaimba a vidéki lét. Például mindenki tudja, hogy reggel 9 és 10 között az autópályán vagyok, olyankor elérhetnek telefonon. Vezetés közben be tudok skálázni, intézem a telefonokat. Hazamenni pedig azért jó, mert előadás után még legalább 2 óra hosszat pörög az agyam. Tökéletes lazítás az autózás, ráadásul imádok vezetni. Amikor hazaérek, kiülök a teraszra, megiszom egy pohár vörösbort, s gyönyörködöm a kertemben. Reggel pedig a saját ágyamban ébredhetek. Hiába van Pesten is lakásom, ha nem maradok itt, azzal egy csomó stressztől kímélem meg magam: zajok, meleg, meglesz-e reggel az autóm, és így tovább.
Ilyen egyszerű a stresszmentes élet receptje? Költözzünk vidékre?
Mondhatni így van.
De ez egy csomó lemondást is jelent.,,
Nem, ez csupán másfajta életet jelent. Sokkal rendezettebben élek, sokkal jobban be tudom osztani az időmet, s ettől nyugodtabb vagyok.
Januárban férjhez ment, talán nem titok, hogy ez a harmadik házassága.
Igen, néhány hete volt a templomi szertartásunk is Zsolttal. Valójában úgy érzem, most mentem férjhez először.
Az újrakezdéskor sokan ugyanezt gondolják. Honnan ez a biztos tudás?
A korom, a tapasztalatom, és az a bátorság, ami ahhoz kellett, hogy meglépjem azt, amiről kristálytisztán tudtam, hogy szükséges. Akik tisztában vannak azzal, hogy mit akarnak az életüktől – sokak éppen ezt nem tudják, amiért persze nem hibáztatom őket –, azoknak ez sikerülhet. Lehet, hogy valóban negyven éves korára jut el az ember oda, hogy képes visszanézni az életére, s reálisan meg tudja ítélni, hogy mi az, amiben hiányt szenved, s mi az, amiben már nem akar kompromisszumot kötni.
Miben szenved hiányt Miklósa Erika?
Már semmiben! Minden a helyére került, s ehhez nem is elsősorban egy másik személy kellett, hanem az, hogy voltam elég bátor ahhoz, hogy lépjek. Nem attól tettem függővé a változást, hogy találok-e magamnak új társat.
Mit jelent ez az új élet a karrierje szempontjából?
Amióta Zsoltot ismerem minden a helyére került, minden nagyon könnyű és természetes. Ebben benne van a karrier is, ahogy az is, hogy anya szeretnék lenni. Nagyon hasonlítunk egymásra, de abban a kevésben is tökéletesen erősítjük egymást, amiben különbözünk. És ez a fontos.
Ő is művész?
Nem, gépészmérnök.
Az ellentétek vonzzák egymást…
Nem vagyunk ellentétek, legfeljebb ha a humán és a reál beállítottságot állítjuk szembe egymással.
Van egy hatalmas levendulaültetvénye a háza mellett. Ez a véletlen műve, vagy ennyire hisz a természetes gyógymódokban?
Nem a véletlen, inkább a praktikusság műve. Van egy hektár földünk, amit meg kell művelni. Egyszer megkérdezték tőlem a faluban a segítőim, hogy nem szeretnék-e levendulát ültetni a búza helyett, mert látják, hogy a kertemben is sok van belőle, biztosan szeretem. Megleptek az ötlettel, mert sosem gondoltam, hogy abban az agyagos, kavicsos földben kibírja a levendula. De kiderült, hogy éppen ilyen kell neki. Gyönyörű ültetvény lett.
Mi történik a virágokkal?
Leszüreteljük, és különböző dolgokat készítünk belőle. Olajat pároltatunk, illatpárnát, csokrokat készítünk, csokikhoz, fagylaltokhoz, olívaolajhoz keverjük. Rengeteg módon felhasználható a levendula.
Van például Miklósa Erika illolaj?
Van, ott a környékünkön lehet is kapni, de nem az én nevem alatt fut. Bár a Lavanderi névbe becsempésztem magamat is…
Szakértője az illóolajoknak?
Nem annyira, de persze a levenduláról sokat tudok, az idők során rengeteg tapasztalatot szereztem. Az illóolajokat szeretem használni is, az orvosom gyakran ajánlja ezeket, akár a gyomorpanaszokra, vagy a veseproblémákra, esetleg a jobb alvásért.
Inkább ezt használja, mint a gyógyszereket?
Egyáltalán nem szedek gyógyszereket.
Ellenük van?
Nem, csak szerencsére nincs rá szükségem. Utoljára valamikor 2006-ban estem ágynak betegség miatt. Nyilván ezt a sportnak is köszönhetem.
A szépségápolásban is a természetesség híve?
Sajnos a fellépéseimmel járó maszkolások megviselik a bőrömet, noha egyre jobb dolgokat használnak a sminkesek. Ezért, ha itthon vagyok, mindig elmegyek kozmetikushoz. Az arckezeléseknél, arcpakolásoknál inkább a természetes szerek híve vagyok. Nagyon szeretem a hidegkamrás kezeléseket, télen a szaunázást és az azt követő hófürdőt, a jéghideg vizet. S minden héten egyszer arcradír, kis pakolással. Aki ennyit szerepel, s talán sokaknak példakép is, annak adnia kell magára. De ezeket az egyszerű kezeléseket mindenkinek ajánlom.
Ha a jövőre gondol, mennyire van jelen ebben a munka és mennyire a magánélet, a családalapítás, a megállapodás, az hogy inkább itthon, Magyarországom képzelik el az életüket?
Megállapodtunk, de ebben benne vannak az utazások is. Hol itt, hol ott, ahogy az élet hozza. A babát sem tervezzük. Szeretnénk, de nem görcsölünk ezen, a Jóistenre van bízva.
