Szerepözön és aerobik
Véletlenszerűen kiragadva: A dzsungel könyvében Túna, a Hegedűs a háztetőn-ben Chava, a Képzelt betegben Lujzácska, a Rómeó és Júliában Júlia, a Danton halálában Lucille, a Vízkereszt, vagy amit akartok-ban Mária, a Popfesztivál 40-ben Marianne... A Vígszínház és a Pesti Színház színpadán tizenkét darabban, tizenkét szerep. Ahány, annyiféle karakter, sors és lélek tragikától a naiváig. A társulat egyik legtehetségesebb fiatal színésznője: BATA ÉVA.
Oldalakat szoktak a színészi pályakezdésről, sőt annak előzményeiről, a választásról, annak meghatározó körülményeiről írni. Önt mi vitte a színház felé?
Borzasztó egyszerű, ebből nem fog oldalakat írni. Nagyon korán egyértelművé vált, hogy ezt akarom csinálni. Nem tudom honnan jött, nem volt olyan pont, nem emlékszem olyanra, hogy az lett volna, hogy mondjuk, láttam egy előadást, ami azt mondatta velem, hogy akkor most színész akarok lenni. Nagyon egyszerűen: így lett.
Az a körülmény, hogy mint a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész szakán végzős rögtön a Vígszínházhoz került, mit jelentett, milyen érzés volt?
Nyilván nagyon megtisztelő dolog, hogy az ember idejön gyakorlatra, aztán kiderül, hogy ide is szerződik. De én nem görcsöltem rá erre nagyon. Úgy voltam vele, hogy dolgozni kell, aztán majd kiderül minden.
A Vígszínház kultikus teátrum, megalakulása óta telis tele színháztörténeti eseményekkel. Színpadán színésznagyságokért rajongott a közönség. Érezni a hajdani nagy színészkollégák szellemét?
Nagyon intenzív energiákkal rendelkezik maga az épület, maga az egész színház, de az, hogy nekem jelenésem lett volna, olyan nem volt...
Na, jó, ez vicces, mindketten tudjuk, nem arra gondoltam, hogy például Ruttkai Éva szelleme fogja magát, és kísért egyet-egyet. Hanem az emlékekre, a sok-sok évadot megélt kollégák emlékeire célzok.
Persze, az anekdotázás megy, vannak mókás történetek, amiket elmesélnek az idősebb kollégák. Jó érzéssel lehet hallgatni például azt, hogy nemcsak mi, hanem ők is csináltak hülyeségeket. Nyílván egészen más volt annak idején színésznek lenni, de nekem nincs viszonyítási alapom, fogalmam sincs, hogy milyen lehetett. Elképzelni el tudom, biztosan nagyon jó és felemelő érzés lehetett. Ez olyan, mint az őserdő közepén élő beduin, aki nem tudja azt, hogy milyen mobiltelefont használni, és nem tudja elképzelni, ettől miért más az élet, vagy a világ. Igazából nem szeretek a régi dolgokról beszélgetni, mert nem visz előbbre.
Akkor itt és most. Milyen volt az évad, az új darabok?
Kezdtük augusztusban a Magyar Dal napjára készült Popfesztivál 40-el, ami a Képzelt riport egy amerikai popfesztivál keresztmetszete. Utána volt a Danton halála, abból rögtön a Vízkereszt, vagy amit akartok, és utána a Vőlegény. A repertoárral együtt tizenkét darabban játszom.
Mit csinál, amikor nem játszik, nem próbál?
Nagyon szeretem a vizet, szeretek napozni, de hobbim nincsen. Hacsak… szeretek festeni, jól esik, kikapcsol.
Mit fest? Portrét, tájképet, egyebet?
Nem, csak pingálok összevissza minden hülyeséget.
No, no, aztán egyszer lesz kiállítása, és akkor azt mondják: felfedeztük az évszázad képzőművészét!
Nem, nem… Belső használatra festek. Lényege az a folyamat, amíg elkészítem. Ezenkívül szeretnék sokat olvasni nyáron, mert évadközben mással van tele az ember feje. És lesz egy diákszínjátszós tábor Parádfürdőn, a PASZT, a Parádi Színjátszó Tábor. Évek óta csináljuk a kecskeméti színjátszó társaimmal, barátaimmal augusztus közepén-végén. Idén az Odüsszeiából mindenki egy-egy éneket ad elő. Tavaly a nevetés éve volt, előtte a középkoré. Egy hét, ami szent. Nincs áram, nem lehet mobiltelefont használni. Nagyon ki van találva.
Görög színház, tógában?
Abban bizony. Mi gyártjuk.
És előadnak egy-egy éneket. A lányok is? Merthogy az ógörög színházban csak férfiak voltak a színpadon, az orkhésztrán.
Igen, de mi egy cseppet átugorjuk, hogy lányok is szerepelhessenek.
Pihenés, kikapcsolódás, rekreáció? Az életmód is fontos, ahogy a görögöknél is az volt?
Igen. Ritkán eszem például kenyeret meg tésztát. Nagyon szeretem a zöldséget, gyümölcsöt, abból bármennyit meg tudok enni. Amellett, hogy játszom, mozgok, kedvelem a monoton sportokat, az aerobik pedig teljesen kikapcsol. Néha futok is, leginkább akkor, amikor nagyon tele van a fejem mindennel. Ha rááll az agyam, és ha van kedvem hozzá, nagyon élvezem. Van egy jó kis biciklim, de a pesti közlekedésben annyi rémhírről hallok, hogy eddig még nem mertem a városban ráülni. Most, a jó időben megpróbálom rávenni magam…
Mi lesz a következő évadban?
Nem tudom. Csak annyit, hogy már most elkezdtük és augusztusban folytatjuk a Magyar Dal napja próbáit. Katonadalokból lesz izgalmas összeállítás. Én nem gondoltam, hogy ennyire jók ezek a katonadalok, akkora energiájuk van, nagyon érdekesek, jót lehet belőle csinálni. Hogy utána mi lesz, fogalmam sincs, mert még nem voltak szerződtetések, és csak azt követően derül ki, hogy ki, miben fog dolgozni.
És ha messzebbre néz? Mit kíván a hivatásában és azon kívül?
Ezen nemigen gondolkodom, úgy vagyok vele, hogy mindig a következő lépést kell megtenni, és utána majd rétegződik az élet, ha lehet ilyen nagyszavakat használni. De… azt hiszem, ha kívánhatok, azt kívánnám, hogy a világ összes nyelvén tudjak beszélni.
-o-
