2017. november 22. szerda
Cecília napja

Hangsúlyeltolódás zajlik a magyar egészségügyben

Egyre nyilvánvalóbb, az állami egészségügyi ellátás lehetőségei limitáltak, co-payment nélkül nem lesz minőségi, legújabb technológiát kínáló gyógyítás. Sokan nem akarnak sorban állni a magyar állami egészségügy ajtaja előtt, inkább a magánszolgáltatóknál keresik a gyógyulást. 

Első alkalommal rendezett a Portfolio magánegészségügyi tematikájú konferenciát októberben. A Private Health fórumon szó volt piacról, finanszírozásról, innovációról, gyógyulási esélyekről. Egyre nyilvánvalóbb, az állami egészségügyi ellátás lehetőségei limitáltak, co-payment nélkül nem lesz minőségi, legújabb technológiát kínáló gyógyítás. Az is kiderült a konferencián, az állami egészségügyből hiányzó orvosoknak csak egy része dolgozik külföldön, jelentős a hazai magánszolgáltatók elszívó hatása is, ami szintén a magánellátás felé tereli a betegeket. És arról is beszéltek az október közepén rendezett fórumon a szakemberek, hogy a magánkórházak, magánrendelők márkaépítése is egyre tudatosabb: a betegek intézményválasztásában már nemcsak az orvos személye számít, hanem nő a brand szerepe is. A jövő tehát már a jelen: a negyvenesek nem akarnak sorban állni a magyar állami egészségügy ajtaja előtt, elvárják viszont a munkáltatójuktól, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy minél több évet tölthessenek egészségben. Ezzel párhuzamosan pedig az öngondoskodók száma is bővül össztársadalmi szinten, ahogyan ezt az egészségpénztárakba érkező saját befizetések növekvő aránya is mutatja.

 

10503.jpgA magánszolgáltatóknak is fontos szempont, hogy minél többen vegyék igénybe az intézményes formájú öngondoskodási lehetőségeket. Ha a páciensek felfedezik az egészségpénztári szolgáltatásokban rejlő lehetőségeket és tudatosul, hogy a 20%-os szja-visszatérítés valójában árkedvezmény, amely a magánszolgáltatónál patikakártyával igénybe vett szolgáltatás árát csökkenti – 20%-ot visszakaphat a kezelése árából –, lényegesen kevesebbeknek éri meg a számlát nem adó lakásrendelőkbe menni, vagy az állami egészségügyben hálapénzért vásárolni gyorsabb ellátást, több odafigyelést.

 

Kiszámíthatóságot a hazai egészségügybe!

Jászkuti Bertalan, a Heal Partners alapító-ügyvezetője szerint a hazai magánegészségügyben sok változás történt tulajdonosi szinten, hiszen újabb és újabb befektetők látnak fantáziát a szektorban. Megjelentek az új beruházók a fekvőbeteg kapacitások kiépítésében, és a már működő kórházak fejlesztése is elindult. Újak a magáncégek közötti együttműködések is, amelyekben a minőségi szempontok kerülnek előtérbe. A konferencián megemlítette: a kínálatot torzítja az a rendszer, amikor az állami intézményben magánüzlet folyik. Ez tartja fent azt, hogy a betegek hozzáférjenek a szolgáltatáshoz. Ezt nem lehet megszüntetni, ez velünk együtt él – vélekedett. Varga Péter Pál, Budai Egészségközpont alapító-főigazgatója a jelenlegi egészségügyi rendszert jellemezve kiemelte az állami rendszer alulfinanszírozottságát. Szerinte a társadalombiztosítás felől elmozdul a rendszer az adóalapú egészségügyi ellátás felé. A szakember úgy vélte, az egészségügyi ellátó és a közfinanszírozó kapcsolatának üzletinek kell lennie. Azért kell harcolnia az intézménynek, hogy olyat ajánljon a finanszírozónak, ami máshol nincs.

 

A konferencia egyik kerekasztal-beszélgetésén a legnagyobb magánegészségügyi szolgáltatók tulajdonosai és vezetői beszéltek a szektor előtt álló kihívásokról. Abban mindannyian egyetértettek, hogy rendkívül fontos szerepet játszik az állam, mint szabályozó és ebben az esetben mindenki a kiszámíthatóságot hangsúlyozta.

 

Co-payment nélkül nincs tovább

10504.jpgMostanában egyre több szó esik az egészségügy finanszírozásáról. A konferencián abban mindenki egyetértett, hogy a magánforrások bevonása elkerülhetetlen annak érdekében, hogy a legújabb innovációk, a legújabb terápiák elérhetőek lehessenek a hazai egészségügyi ellátásban. Lantos Csaba, a Róbert Károly Magánkórház tulajdonosa a konferencián úgy fogalmazott: co-payment bevezetése nélkül legális és jó minőségű egészségügy nem lesz Magyarországon. (Bővebben a témáról ITT olvashat). Leitner György, az Affidea vezérigazgatója korábban a Patika Egészségpénztár kérdésére válaszolva hasonló véleményt fogalmazott meg. Szerinte egy fejlett ország állami egészségügye nem képes az idősödő társadalmak egészségügyi igényeit teljes mértékben finanszírozni. Ezért helye van mind a köz-, mind a magánellátásnak, akár egészségpénztári, vagy egészségbiztosítási formában.

 

Hamarosan még inkább előtérbe kerülhet az ellátás finanszírozási oldala a fokozódó szakemberhiánynak köszönhetően. Lantos Gabriella, a Róbert Károly Magánkórház operatív igazgatója a Portfolio rendezvényén arról beszélt, hogy mindaddig, amíg a hazai bérek nem érik el az 1000 kilométeres körzetben kapott átlagbérek kétharmadát, az elvándorlás nem megállítható. Ez azt jelenti, hogy ha az intézmények szeretnék megtartani a szolgáltatási színvonalat, rövid időn belül jelentős béremelésre kényszerülnek. Ez viszont a szolgáltatások árában is jelentkezni fog. "Hogyan tarthatja meg az orvosait a magánszektor úgy, hogy közben a betegeit se veszítse el ?" - tette fel a kérdést a szakember. Az üzleti modellek átalakítása szerinte nem kerülhető el. Egy korábbi felmérésre hivatkozva Lantos Gabriella három lehetséges, a megkérdezettek által preferált finanszírozási modellt említett. A válaszadók egy jelentős csoportja a co-paymentben látja a megoldást: részben a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (korábbi OEP) fizeti a szolgáltatást, amit a beteg kiegészít saját forrásból, ami lehet készpénz, egészségpénztári megtakarítás vagy biztosítás. Szintén jelentős azok száma, akik a kifizetett összeget szeretnék visszaigényelni, mások - ez a legkisebb csoport - fix biztosítási díjat fizetnének.

 

Duplán fizetünk

Ma minden második magyar ember kétszer fizet az egészségügyi ellátásért, hiszen fizet társadalombiztosítást, de mivel nem elégedett a szolgáltatással, elmegy a magánklinikára és a külön finanszírozásért megvásárolható szolgáltatást veszi igénybe. A Primus Egyesület kimutatása szerint ma 900 milliárd forint áramlik a magánegészségügybe, 300 milliárd forint egészségügyi szolgáltatásokra. A magánegészségügyi szolgáltatást igénybe vevők 49%-a a járóbeteg szakrendelést keresi fel, 34%-a diagnosztikai vizsgálatra megy, 11%-uk az egynapos sebészetért vagy fekvőbeteg ellátásért fizet és 6% az egyéb szolgáltatásért fizetők aránya. 

A Szinapszis Kft. felmérése szerint a nők egészségtudatosabbak, többen vesznek részt magán szűrővizsgálatokon. A privát egészségügyben gyógyulók általában a közép- és felső középosztály tagjai, minimum érettségivel rendelkeznek. A magánellátás mellett szóló legfontosabb érveik: idő, törődés, profizmus, átlátható árazás. Nekik nincs idejük betegnek lenni és kivárni, hogy sorra kerüljenek az állami ellátásban. Fontos számukra a személyes törődés, hogy az orvosnak legyen ideje válaszolni a kérdéseikre. Lantos Gabriella szerint a magánintézményekben sem magasabb az egészségügyi személyzet szakértelme, de jól szervezett a betegút, az orvos munkáját szakdolgozók támogatják, így az orvosnak marad ideje a betegre. Összességében profibbnak hat az ellátás, más a szolgáltatás minősége. Az pedig, hogy mindezért fizetni kell, mindenki számára tiszta, nincs hálapénz.