Hangsúlyeltolódás zajlik a magyar egészségügyben
Egyre nyilvánvalóbb, az állami egészségügyi ellátás lehetőségei limitáltak, co-payment nélkül nem lesz minőségi, legújabb technológiát kínáló gyógyítás. Sokan nem akarnak sorban állni a magyar állami egészségügy ajtaja előtt, inkább a magánszolgáltatóknál keresik a gyógyulást.
Első alkalommal rendezett a Portfolio magánegészségügyi tematikájú konferenciát októberben. A Private Health fórumon szó volt piacról, finanszírozásról, innovációról, gyógyulási esélyekről. Egyre nyilvánvalóbb, az állami egészségügyi ellátás lehetőségei limitáltak, co-payment nélkül nem lesz minőségi, legújabb technológiát kínáló gyógyítás. Az is kiderült a konferencián, az állami egészségügyből hiányzó orvosoknak csak egy része dolgozik külföldön, jelentős a hazai magánszolgáltatók elszívó hatása is, ami szintén a magánellátás felé tereli a betegeket. És arról is beszéltek az október közepén rendezett fórumon a szakemberek, hogy a magánkórházak, magánrendelők márkaépítése is egyre tudatosabb: a betegek intézményválasztásában már nemcsak az orvos személye számít, hanem nő a brand szerepe is. A jövő tehát már a jelen: a negyvenesek nem akarnak sorban állni a magyar állami egészségügy ajtaja előtt, elvárják viszont a munkáltatójuktól, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy minél több évet tölthessenek egészségben. Ezzel párhuzamosan pedig az öngondoskodók száma is bővül össztársadalmi szinten, ahogyan ezt az egészségpénztárakba érkező saját befizetések növekvő aránya is mutatja.
A magánszolgáltatóknak is fontos szempont, hogy minél többen vegyék igénybe az intézményes formájú öngondoskodási lehetőségeket. Ha a páciensek felfedezik az egészségpénztári szolgáltatásokban rejlő lehetőségeket és tudatosul, hogy a 20%-os szja-visszatérítés valójában árkedvezmény, amely a magánszolgáltatónál patikakártyával igénybe vett szolgáltatás árát csökkenti – 20%-ot visszakaphat a kezelése árából –, lényegesen kevesebbeknek éri meg a számlát nem adó lakásrendelőkbe menni, vagy az állami egészségügyben hálapénzért vásárolni gyorsabb ellátást, több odafigyelést.
Kiszámíthatóságot a hazai egészségügybe!
Jászkuti Bertalan, a Heal Partners alapító-ügyvezetője szerint a hazai magánegészségügyben sok változás történt tulajdonosi szinten, hiszen újabb és újabb befektetők látnak fantáziát a szektorban. Megjelentek az új beruházók a fekvőbeteg kapacitások kiépítésében, és a már működő kórházak fejlesztése is elindult. Újak a magáncégek közötti együttműködések is, amelyekben a minőségi szempontok kerülnek előtérbe. A konferencián megemlítette: a kínálatot torzítja az a rendszer, amikor az állami intézményben magánüzlet folyik. Ez tartja fent azt, hogy a betegek hozzáférjenek a szolgáltatáshoz. Ezt nem lehet megszüntetni, ez velünk együtt él – vélekedett. Varga Péter Pál, Budai Egészségközpont alapító-főigazgatója a jelenlegi egészségügyi rendszert jellemezve kiemelte az állami rendszer alulfinanszírozottságát. Szerinte a társadalombiztosítás felől elmozdul a rendszer az adóalapú egészségügyi ellátás felé. A szakember úgy vélte, az egészségügyi ellátó és a közfinanszírozó kapcsolatának üzletinek kell lennie. Azért kell harcolnia az intézménynek, hogy olyat ajánljon a finanszírozónak, ami máshol nincs.
A konferencia egyik kerekasztal-beszélgetésén a legnagyobb magánegészségügyi szolgáltatók tulajdonosai és vezetői beszéltek a szektor előtt álló kihívásokról. Abban mindannyian egyetértettek, hogy rendkívül fontos szerepet játszik az állam, mint szabályozó és ebben az esetben mindenki a kiszámíthatóságot hangsúlyozta.
Co-payment nélkül nincs tovább
Mostanában egyre több szó esik az egészségügy finanszírozásáról. A konferencián abban mindenki egyetértett, hogy a magánforrások bevonása elkerülhetetlen annak érdekében, hogy a legújabb innovációk, a legújabb terápiák elérhetőek lehessenek a hazai egészségügyi ellátásban. Lantos Csaba, a Róbert Károly Magánkórház tulajdonosa a konferencián úgy fogalmazott: co-payment bevezetése nélkül legális és jó minőségű egészségügy nem lesz Magyarországon. (Bővebben a témáról ITT olvashat). Leitner György, az Affidea vezérigazgatója korábban a Patika Egészségpénztár kérdésére válaszolva hasonló véleményt fogalmazott meg. Szerinte egy fejlett ország állami egészségügye nem képes az idősödő társadalmak egészségügyi igényeit teljes mértékben finanszírozni. Ezért helye van mind a köz-, mind a magánellátásnak, akár egészségpénztári, vagy egészségbiztosítási formában.
Hamarosan még inkább előtérbe kerülhet az ellátás finanszírozási oldala a fokozódó szakemberhiánynak köszönhetően. Lantos Gabriella, a Róbert Károly Magánkórház operatív igazgatója a Portfolio rendezvényén arról beszélt, hogy mindaddig, amíg a hazai bérek nem érik el az 1000 kilométeres körzetben kapott átlagbérek kétharmadát, az elvándorlás nem megállítható. Ez azt jelenti, hogy ha az intézmények szeretnék megtartani a szolgáltatási színvonalat, rövid időn belül jelentős béremelésre kényszerülnek. Ez viszont a szolgáltatások árában is jelentkezni fog. "Hogyan tarthatja meg az orvosait a magánszektor úgy, hogy közben a betegeit se veszítse el ?" - tette fel a kérdést a szakember. Az üzleti modellek átalakítása szerinte nem kerülhető el. Egy korábbi felmérésre hivatkozva Lantos Gabriella három lehetséges, a megkérdezettek által preferált finanszírozási modellt említett. A válaszadók egy jelentős csoportja a co-paymentben látja a megoldást: részben a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (korábbi OEP) fizeti a szolgáltatást, amit a beteg kiegészít saját forrásból, ami lehet készpénz, egészségpénztári megtakarítás vagy biztosítás. Szintén jelentős azok száma, akik a kifizetett összeget szeretnék visszaigényelni, mások - ez a legkisebb csoport - fix biztosítási díjat fizetnének.
Duplán fizetünk
Ma minden második magyar ember kétszer fizet az egészségügyi ellátásért, hiszen fizet társadalombiztosítást, de mivel nem elégedett a szolgáltatással, elmegy a magánklinikára és a külön finanszírozásért megvásárolható szolgáltatást veszi igénybe. A Primus Egyesület kimutatása szerint ma 900 milliárd forint áramlik a magánegészségügybe, 300 milliárd forint egészségügyi szolgáltatásokra. A magánegészségügyi szolgáltatást igénybe vevők 49%-a a járóbeteg szakrendelést keresi fel, 34%-a diagnosztikai vizsgálatra megy, 11%-uk az egynapos sebészetért vagy fekvőbeteg ellátásért fizet és 6% az egyéb szolgáltatásért fizetők aránya.
A Szinapszis Kft. felmérése szerint a nők egészségtudatosabbak, többen vesznek részt magán szűrővizsgálatokon. A privát egészségügyben gyógyulók általában a közép- és felső középosztály tagjai, minimum érettségivel rendelkeznek. A magánellátás mellett szóló legfontosabb érveik: idő, törődés, profizmus, átlátható árazás. Nekik nincs idejük betegnek lenni és kivárni, hogy sorra kerüljenek az állami ellátásban. Fontos számukra a személyes törődés, hogy az orvosnak legyen ideje válaszolni a kérdéseikre. Lantos Gabriella szerint a magánintézményekben sem magasabb az egészségügyi személyzet szakértelme, de jól szervezett a betegút, az orvos munkáját szakdolgozók támogatják, így az orvosnak marad ideje a betegre. Összességében profibbnak hat az ellátás, más a szolgáltatás minősége. Az pedig, hogy mindezért fizetni kell, mindenki számára tiszta, nincs hálapénz.
