Avril Lavigne: "Nem esek könnyen szerelembe"
Az Y-generáció hangja. Romantikus balladái és pergősebb számai szerelmi csalódottságot, vagányságot, dacosságot közvetítettek. Egy egész korosztály életérzését. Kétszer házasodott, temérdek tetkója van, nyolcszor jelölték Grammy díjra. 2015-ben árulta el a sajtónak, hogy Lyme-kórban szenved.
-Korán került a showbizniszbe.
-Mindig az munkált bennem, hogy nagyon fiatalon akarom kezdeni a pályámat. Fiatalon kint akartam lenni a placcon, ismertté válni, hallatni a hangomat. Nem is tudom, miért. De örülök, hogy így alakult. Nagyon örülök.
-És nincs lámpaláza, mielőtt a színpadra lép?
-Nincs! Mindig is nagyon otthon éreztem magam a színpadon.
-Világszerte ismert. Mennyire tud úgy végigmenni az utcán, hogy ne ismerjék fel?
-Nem olyan rossz a helyzet ám. Los Angelesban az a legjobb dolog, hogy nyugodtan közlekedhetsz anélkül, hogy bárki zavarna. A paparazzi sem futkos utánam. Persze vannak olyan napok, amikor többen megbámulnak, mert felismertek, és ha a nevem látják, mondjuk vásárlás közben a bankkártyán, akkor is tudják, ki vagyok. De mindig próbálom elhitetni magammal, hogy úgysem ismer fel senki!
-Miért vágott bele húszas éveiben a filmszínészkedésbe is?
-Nem is tudom. Úgy éreztem, jót tenne, ha kicsit tágítom a képességeimet. Ki akartam próbálni, hogyan megy nekem a színészet. Tudatos döntés volt. Apróbb szerepekkel is megelégedtem, nem főszerepekre vágytam. Csak hogy szerezzek egy kis gyakorlatot.
-Ez azt jelenti, hogy a zenét, a zenélést már nem érezte teljesen kielégítőnek?
-Viccel?! A zene az életem! A színészet is nagyon kreatív elfoglaltság és érzelmileg is igénybe veszi az embert teljesen. Amikor nagyon fiatal voltam, szerettem volna színházban szerepelni.
-A rajzfilm szinkronizálásnál is csak a hangját használhatja, akár az éneklésnél.
-De akkor is fura az egész. Beállítanak egy fekete fülkébe és sehol a többi színész. De még a figurát sem látod, akinek a hangját adod. Odamész és sehol semmi. Csak mondd el a szöveget. Többször.
-A Cannesi Filmfesztiválra is eljutott. Egyszerre két filmmel, színésznőként és rajzfilmfigurahangként is.
-Elég szürreális, hogy ez összejött. De nagyon jó élmény volt. Egy csomó filmsztárral találkoztam. Tetszett a dolog. Főleg, hogy a legjobb hotelbe raktak, egy csodaszép lakosztályba.
-De hát a turnézás és a zenei fesztiválok világa is sok-sok találkozással jár. Hírességekkel.
-Rocksztárokkal szoktam együtt lógni, de filmsztárokkal találkozni nekem teljesen más élmény volt. Végre láthattam élőben azokat, akiket csak a filmvászonról ismertem addig.
-Máshogy írt dalokat azután, hogy színészként is kipróbálta magát?
-Nem.
-Azt hogy kezelte, hogy egy generáció tekinti a példaképének?
-Nem vagyok az. Csak élem a saját életem. Megértem, hogy egyes emberek felnéznek rám, ez tényleg nagyon jópofa, de igazából nem érint engem.
-Ahhoz, hogy egy jó szerelmes dalt írjon az ember, éppen szerelmesnek kell lennie?
-Nem feltétlenül, így is működik, úgy is. De valószínűleg jobb, ha szerelmes vagy.
-Nincs hát recept rá?
-Az élettapasztalat.
-Könnyen zúg bele valakibe?
-Nem. (mosolyog)
-Milyen gyakran ír nótákat? És mennyire gyorsan alkot?
-Akkor írok, ha van rá időm. Meg amikor elunom magam. Azt hiszem a tökéletes idő az írásra nekem az, amikor semmi sem történik velem. Könnyen el lehet téríteni a figyelmem. Ha például turnézok és a koncertjeimről gondolkodom. Többnyire akkor ülök le nótákat írni, amikor már hazaértem.
-Mivel foglalkozik otthon?
-Jó szakács vagyok. Amikor Európában vagyok pont azt szeretem, hogy itt kapja meg az ember a legjobb borokat és tésztákat. Nem vagyok a gyorséttermi kaja híve. Nem hiszem, hogy az egészséges lenne a szervezetnek.