2017. november 22. szerda
Cecília napja

Máshogy fejeznék be az életüket az orvosok, mint a civilek

A halálos betegek házastársai és családtagjai gyakran kérik olyan eljárások elvégzésére az orvosokat az élet meghosszabbítása végett, amit e doktorok magukon már nem végeznének el, derült ki egy felmérésből.

10423.jpgAz életminőség fontosabb, mint az élet hossza. Nagyjából így foglalható össze az a felmérés, ami az orvosok életvégi preferenciáiról szól. Ma az orvostudomány olyan katasztrofális megbetegedések, lerobbanások, agyi érkatasztrófák vagy infarktusok után is életben tudja tartani a testet, amire évtizedekkel ezelőtt még gondolni sem mertünk volna. De vajon milyen áron? Ha a hozzátartozók ragaszkodnak hozzá, hogy addig ne vegyék le a már csak vegetáló test a lélegeztetőgépről, ameddig a szíve meg nem áll, akkor az orvos legfeljebb csak érvelhet amellett, hogy milyen kevés esélye a felépülésnek - de önhatalmúlag nem dönthet a kérdésben.

 

Élni, de minek?!

Az intenzív osztályon a tüdőt meg tudják tölteni levegővel, a szívműködést segíteni tudják, még akkor is ha szinte zéró az esélye, hogy az agy újra működőképes lesz, s valamilyen minimális szinten is érezni, érzékelni képes a külvilágot. A vesét dialízissel támogathatják, a gyomorműködést csövekkel helyettesíthetik.

 

2008-ban kanadai síbalesete után néhány nappal Natasha Richardson színésznőt New Yorkba szállították repülővel. Már nem tért magához, s családja kérésére a New York-i kórházban már hamar levették a lélegeztetőgépről. (Ez Richardson kívánalmaival is összhangban lehetett, hiszen 1991-ben szemtanúja volt biszexuális apja, az Oscar díjas rendező, Tony Richardson lassú agonizálásának a kórházi ágyon, amikor AIDS-ben hunyt el.)

 

Ariel Sharont viszont 8 hónapig tartották életben, miközben kómában volt a kórházi ágyán, míg végül 2014-ben távozott az élők sorából. "Tegyen meg érte mindent, amit csak lehet", a hozzátartozók többsége ezzel a kéréssel fordul az orvoshoz. De ők tudják, hogy sok olyan dolgot nem tennének meg magukkal, amit tőlük kérnek. Nem kapaszkodnának mindenáron az életbe, ha már annak minősége drasztikusan zuhant, lecsökkent. Természetesen azt is megválaszthatja az ember, hogy újjáéleszthetik-e, ha megáll a szíve.

 

Inkább otthon halni meg

A cnn.com cikke szerint a Stanford University kutatása azt mutatta ki, hogy a megkérdezett 1081 orvosnak 88,3 %-a a "ne élesszenek újra" kezdetű instrukciót hagyná meg hozzátartozóinak és kollégáinak.

10422.jpgA Journal of the American Medical Association című szaklapban megjelent egy másik vizsgálat is. Az USA négy tagállamából (Massachussettsből, Michiganből, Utahból és Vermontból) gyűjtött adatok azt mutatták, hogy az orvosok körében kisebb volt a kórházi elhalálozás aránya, ahogy az élet legvégén végzett műtétek száma is, mint a lakosság egészében. Az intenzív osztályon is kevesebben kötöttek ki közülük haldokolva, mint a nem egészségügyben dolgozók.

Nyilvánvalóan azért, mert világosan megmondták a rokonaiknak, hogy otthon akarnak meghalni és nem akarják alávetni magukat felesleges műtéteknek, vagyis olyan beavatkozásoknak, amiknek viszonylag kevés hasznát látják.

A CNN például egy olyan házaspárt idéz, ahol az 58 éves férj mozgásképtelenné vált (nem tudott járni) az intenzív kemoterápia és a sugárterápia miatt. A feleség később nehezményezte, hogy egyik orvos sem villantotta fel nekik a lehetőséget: talán nem érdemes már ilyen agresszív kezelést választani.

Ebbe persze az is belejátszik, hogy az orvosokat arra képezték ki, hosszabbítsák meg az életet. Sokan nem tudják, hogyan kezeljék a szituációt, amikor konzultálniuk kellene a pácienssel és a hozzátartozókkal, mit érdemes még csinálni a kezelés tekintetében és mit már nem.

 

Az idős betegek újraélesztése nem olyan manőver, mint amit a tévésorozatokban és a filmekben látunk. Sokkal durvább folyamat, nem ritka, hogy eltörnek a bordák a szívmasszás alkalamzása közben. Kevesen élik túl a megpróbáltatást. A CNN egy kaliforniai orvost idézett, aki szerint kissé olyan az egész, mintha agyonvernék az idős betegeket.

Egy másik amerikai doktor, Dr. Ken Murray akkor gondolkodott el azon, hogy hol halnak meg az orvosok (otthon, ágyban, párnák közt), amikor egy kollégája elhunyt. Munkatársaival eltanakodtak azon, vajon kire emlékeznek a szaktársak közül, aki kórházban halt meg. Senkire sem. Az összes kolléga otthon hunyt el. Saját döntése nyomán. Dr. Murray tanulmányt is írt a jelenségről.

"Én a többséghez tartozom, aki gyengéd halált akar. Nem akarom, hogy drasztikus dolgokat csináljanak rajtam, ha már nincs értelme", nyilatkozta a CNN-nek.