Még mindig mástól várják a magyarok a gondoskodást
Azt már a legtöbben érzik, hogy néhány év múlva gond lesz a nyugdíjakkal, de sokan továbbra sem tesznek félre a későbbi évekre. Egy friss kutatás szerint ha nem is az államtól, de legalább a munkáltatótól várják a megoldást.
A munkavállalók 69%-a a munkáltatójára vár, hogy segítse az öngondoskodás megkezdésében. Az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségének (ÖPOSZ) kutatása szerint a megkérdezettek negyede úgy véli, a foglalkoztatónak feladata, hogy ösztönözze a nyugdíjra történő takarékoskodást, 19% pedig egyenesen kötelezővé tenné a munkáltatói hozzájárulást. Az 1000 fős reprezentatív kutatásban megkérdezett munkavállalók mintegy fele nem tesz félre a nyugdíjas évekre, holott fontosnak tartja az öngondoskodás kérdését. Továbbra is a 10 000 Ft alatti átlagos havi pénztári befizetések dominálnak, azonban a legtöbb válaszadó úgy véli a boldog nyugdíjas évek eléréséhez ennek négyszeresét kellene félretenni.
Adózási kérdés vagy HR-stratégia?
Az önkéntes pénztárakba fizetett munkáltatói tagdíj-kiegészítés adóját jelentősen megemelte a kormányzat 2016-tól, aminek az lett a következménye, hogy nagyon sok munkáltató idén már nem vállal szerepet dolgozója öngondoskodásának támogatásában. A jelenség lényegesen erőteljesebben érinti az egészségpénztárakat, mint a nyugdíjkasszákat, amelyek esetében már korábban is nagyobb szeletet képviseltek a pénztártagok saját befizetései az összbevételben.
Jövőre javulhat az adóék
Ma szavaz a parlament Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter által beterjesztett törvényjavaslatról, amely szerint a szociális hozzájárulási adó kulcsa a korábbi 20% helyett 19,5%-ra csökkenne 2018. január 1-jétől. Ezzel párhuzamosan az egészségügyi hozzájárulás 22%-os kulcsa is csökken 19,5%-ra. A javaslat tartalmazza továbbá a szociális hozzájárulási adó kulcsának csökkentésével összefüggésben a személyi jövedelemadó, a kisadózó vállalkozások tételes adója, valamint az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) szabályainak pontosítását. A kifizetőt terhelő ekho mértéke is 19,5%-ra csökkenne a tervezet szerint. "A javaslat csökkenti a teljes munkaerőköltség és a nettó bérek közötti különbséget Magyarországon. Kisebb lesz a munkaadók terhe, mivel az általuk fizetendő szociális hozzájárulási adó jelenlegi 22%-os mértéke 19,5%-ra csökken. Ezzel olcsóbbá válik a foglalkoztatás, ami a munkaadók számára – legalább részben – forrást biztosít a szükséges fejlesztések végrehajtására és a munkavállalók fokozottabb megbecsülésére" - kommentálta a bejelentést Pankucsi Zoltán, Deloitte adó- és jogi tanácsadás osztályának igazgatója. De nem csak a bérterhek csökkennek ezzel, hanem a béren kívüli juttatások és az egyes meghatározott juttatások - ide tartoznak az önkéntes pénztárakba fizetett munkáltatói hozzájárulások is - közterhe közti különbség is. Előbbi 2018-ban a jelenlegi szabályok szerint 34,22% marad, míg az egyes meghatározott juttatásoknál a teljes közteher 40,71%-ra mérséklődhet..
Egyre több felmérés viszont arról szól, hogy míg korábban a bérnél kedvezőbb költséggel adható juttatások elsősorban adóoptimalizálási célokat szolgáltak a cégek többségénél, mára a HR-stratégia fontos részévé váltak. A nyugdíj vagy az egészség célú öngondoskodás támogatásának jelentős szerepe van a munkaerőszerzésben és a megtartásban is, különösen a 35 éves vagy az alatti tehetségeket célzó vállalatok esetében. Ezek a juttatások erősítik a felelős munkáltatói márkát, az egészséges és elégedett munkavállalók révén pedig hozzájárulnak a vállalat termelékenységének növekedéséhez.
Egyre több munkavállaló van tisztában azzal, hogy a munkáltató segíthet az előtakarékosságban, azt azonban kevesen tudják, hogy milyen előnyökkel jár számukra, ha a munkáltatói befizetéseket saját hozzájárulással egészítik ki. Az egyéni befizetések után járó 20%-os adó-visszatérítés pontos mértékét a megkérdezettek körében csak kevesen ismerik, a megkérdezettek 41%-a pedig egyáltalán nem tudja, hogy létezik ilyen engedmény.
A Magyar Nemzeti Bank egészségpénztári szektorra vonatkozó 2017. I. féléves statisztikái is azt mutatják, a lakosság egyre tudatosabb: habár a munkáltatók idén visszavették a dolgozóiknak fizetett tagdíj-hozzájárulásokat, az egyéni tagdíjbefizetések jelentősen megugrottak, vagyis a munkavállalóknak továbbra is van igényük az egészségpénztári szolgáltatásokra - mutat rá a Patika Egészségpénztár szeptemberi hírlevelében. A trendforduló a szolgáltatások igénybevételében is látszik: nő a társadalombiztosítási ellátás keretében igénybe vehető egészségügyi szolgáltatások kiegészítésének, helyettesítésének súlya a költésekben, egyre népszerűbbek a gyermek születéséhez kapcsolódó ellátások és dinamikusan bővül a betegséghez, egészségi állapothoz kapcsolódó segélyeket igénybe vevők száma. A pénztártagok tehát egyre tudatosabban egészségcélú megtakarításukat a mindennapi élethelyzetükhöz mérten töltik és költik, ami jó hír a munkáltatóknak is: önkéntes pénztári cafeteriával jelentősen fokozhatják munkavállalóik elégedettségét, szerethetővé tehetik a munkahelyet.
Erre jutott az ÖPOSZ is felmérése során: a munkáltatónak kulcsszerep jut a foglalkoztatottjaik nyugdíj célú öngondoskodásának ösztönzésében, hiszen a munkavállalók számítanak a támogatásra. Annak érdekében, hogy egyre tudatosabban foglalkozzanak a jövőjükkel, 69 százalék azt szeretné, ha a munkáltató is kiegészítené a megtakarításait, 61 százalék pedig szívesen venné, ha a foglalkoztató a nyugdíjpénztári befizetéseiben is részt venne. Nagy Csaba, az OTP Nyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója úgy látja, egyre több munkáltató ismeri fel saját szerepének fontosságát az öngondoskodás ösztönzésében. Az ÖPOSZ kutatása rávilágít: ha gondoskodó munkáltatóként hozzájárulnak dolgozóik boldog nyugdíjas éveihez, azzal valós igényt szolgálnak ki.
A saját nélkül nem megy
Sem a nyugdíj-, sem a megfelelő szintű egészségügyi ellátás nem elképzelhető a saját megtakarítások hadrendbe állítása nélkül. A Portfolio Private Health Forum 2017 konferencia egyik kerekasztal-beszélgetésén Lantos Csaba, a Róbert Károly Magánkórház tulajdonosa úgy vélekedett, co-payment bevezetése nélkül legális és jó minőségű egészségügy nem lesz Magyarországon. Persze kérdés a vegyes finanszírozás mikéntje. Juhos András, az UNIQA Biztosító személybiztosításokért felelős igazgatósági tagja szerint az egyik lehetséges modell, hogy a magánbiztosítottak gyógyítási költségeihez az állam hozzájárul.
– A vegyes finanszírozás az államnak nem okoz bevételkiesést, hiszen a magánbiztosítással rendelkező is fizeti az állami járulékot, de azt az ellátást, amit az állami egészségügyi rendszerben kapna, a magánszolgáltatóknál veszi igénybe. Az ellátás költségeihez viszont az állam is hozzájárul – nyilván kisebb összeggel, mint amit akkor fizetne, ha a beteget a közellátásban kezelték volna – így a társadalombiztosító és a privát biztosító is kevesebbet fizet. Az állam a privátrendszerben ellátott betegen elért megtakarítását a közellátás színvonalának javítására – akár a gyógyítási infrastruktúrára, akár az orvosok béremelésére – fordíthatja, a magánbiztosító pedig csökkenteni tudja a biztosítási díjat, vagyis olcsóbban kínál megbízható színvonalú egészségügyi ellátást. A rendszer minden szereplője – az állam, a biztosítók, a magán- és a közellátásban lévő beteg is – jól jár – hangsúlyozta a már említett konferencia egy másik kerekasztal-beszélgetésében Juhos András. A szakember szerint a modell révén a magán és állami ellátásban résztvevők közötti olló is csökken hosszú távon: a kedvezőbb árú biztosításra nő a kereslet, így többen fognak privátszolgáltatást igénybe venni, ami egyrészt tehermentesíti az állami egészségügyi ellátó hálózatot, másrészt megemeli a közellátásban az egy fő gyógyítására fordítható összeget.
Egy ilyen rendszer az orvoselvándorlásra is pozitív hatással lehet, hiszen nő a kereslet a magánegészségügyi ellátásokra, ezért több magánszolgáltatóra lesz szükség, vagyis bővül az orvosok munkalehetősége, de az állami szférán belül is javulnak a munkakörülmények. A modell viszont nyilván csak akkor működőképes, ha nincs túlköltés az egészségügyi ellátási rendszerben.
