2017. november 25. szombat
Katalin, Katinka és Katrin napja

Károsak az egylégterű, nagy irodák

Zavaró a zaj, ezért tizenöt százalékkal kevésbé hatékonyak a munkavállalók. A közösen szívott levegőből kétszer nagyobb eséllyel kapunk el valamilyen fertőzést. Ha tetszőlegesen választhatunk asztalt, mert senkinek sincs állandó helye, az hozzájárul a memóriánk romlásához.

10251.jpgAz Egyesült Államokban az irodák 70 százaléka nagy, egylégterű helyiség - és ez az arány globálisan is hasonló lehet.
Olyan irodában dolgozik a többség, ahol boldog-boldogtalannal kell megosztania a napi 8 órát, és kénytelen a kollégák hangját, (telefon)beszélgetéseiket, zajaikat elviselni minden álló nap. Ráadásul a munkatársak folyton megszakítják egymás teendőit kérdésekkel, kérésekkel. Hiszen a közelben vannak. Míg ha másik szobában lennének, talán kétszer is meggondolnák, hogy vegyék-e a fáradtságot, és átmenjenek a szomszédba egy kérés végett.

 

A BBC.com cikke szerint az ilyen irodákban dolgozó embereknél

  • 15 %-kal csökken a termelékenység, mert nehezükre esik koncentrálni.
  • Kétszer akkora az esély, hogy elkapnak a levegőből valamilyen bacilust.

 

Be nem áll a szájuk

Témába vágó korábbi cikkeink:

Az irodai zaj is károsíthatja az egészségünket

Agresszívekké válhatnak az egyterű irodában dolgozók

Szép irodában hatékonyabb a munka

Ilyen lesz a jövő irodája

A munkaadók nemcsak azért döntenek az ilyen nyitott terű irodák mellett, mert olcsóbb, mint a szobákból álló iroda, hanem mert az egy térben tartózkodás elvileg elősegíti az együttműködést. Legalábbis ezzel az ideológiával lett nagy divat ez az irodatípus. Csakhogy a szlogen sántít: az egy helyiségbe zárt embercsoport sajátossága, hogy az egyéneknek megered a nyelve. Vagyis többet beszélnek az együtt tartózkodók, de nem feltétlenül a munkával kapcsolódó dolgokról. Elindul a locsi-fecsi.

 

Félbeszakítanak

Egy felmérés szerint naponta 20 percnyi hasznos munkaidőt veszítünk el a zavaró tényezők miatt. Ugyanis ha valaki félbeszakít minket a munkavégzés közben, nagyobb erőbedobás kell hozzá, hogy újra felvegyük a fonalat, visszanyerjük lendületünket és ismét elmerüljünk a munkafeladatban. Ez a lelassulás, félbeszakítás, újbóli lelassulás okozza a 15 %-os termélekenységcsökkenést. Egyre több embertől hangzik el az a vélemény, hogy utálják a közös irodát, mert kevesebb munkát tudnak ott végezni. Vagyis többet kell otthon dolgozniuk, hogy lépést tudjanak tartani az állásuk követelményeivel.

 

Utálják

10252.jpgA University of Sydney felmérése szerint a megkérdezettek 50 %-át a magas zajszint zavarja a nyitott irodában. De még az egy légterű térben kabinszerűen elkerített asztaloknál dolgozók 60 %-át is zavarja mások hangja, ha a körülöttük lévő fal alacsony. Összehasonlításképpen: azok közül, akik saját, (akár üvegfallal) elkülönített irodahelyiségben dolgoznak, csak 16 % panaszkodott zajártalomra.

Pszichológusok kimutatták, hogy a legjobban akkor tudjuk elvégezni a munkánkat, amikor teljesen belemerülünk az adott feladatba. Ez a flow-élmény, amikor megszűnik az idő és a tér számunka, eggyé válunk az éppen végzett tevékenységgel, nagyfokú hatékonyságot mutatunk, sőt kreatívak vagyunk és új ötleteink is támadnak. Nos, ennek az elmélyülésnek egyáltalán nem kedvez a zajos társas környezet.

 

Helyhez kötött memória

Az úgynevezett "hot desking", vagyis amikor tetszőlegesen ahhoz az asztalhoz ülhet le a munkavállaló, amelyikhez akar és amelyik üres, mert nincs fix ülésrend, egyenesen rontja az emlékezetünket a munkában.

Ez azért fordulhat elő, mert bizonyos információkat egy-egy helyhez kötünk, s ott tudjuk könnyen előhívni a rövidtávú memóriánkból. (És ez még nem is arról szól, hogy cetilket hagynánk az asztalon emlékeztetésképpen. Egyszerűen az asszociációk erejéről van szó.)

Azoknak a munkaköröknek hátrányos leginkább a közös iroda, melyek mély(ebb) koncentrálást igényelnek. Ilyen az írás, a reklámszakma, a pénzügyi tervezés vagy a informatikai programozás.

 

Bennem van a hiba?

Egy-egy korszak kollektív divatja vagy habitusa annyira kényszerítő erejű tud lenni, hogy egyesek saját hiányosságuknak érzik azt, ha nem akarnak vagy tudnak illeszkedni hozzá. Szakemberek szerint az emberek manapság így vannak a közös iroda utálatával. A vágyukat, hogy csendesebb terekben nyugodalmasabban dolgozzanak, gyengeségként élik meg. Mert az ilyen ember emberkerülőnek vagy munkakerülőnek tűnik, illetve ő úgy érezheti, hogy ilyennek ítélik meg, amiért legszívesebben elhúzna a közös térből.

A felbolydult iroda, ahol mindenki százfelé dumál, intéz, telefonál, nagy stresszt jelent az egyénnek. Két csoport van azonban, amelynek jól jön a falak nélküli munkakörnyezet. Az egyikbe tartoznak a repetitív, sok ismétléssel járó feladatokat végzők, mert nekik nem kell annyira elmélyülniük a munkájukban, az ismétlés rutinja megkönnyíti a dolgukat.

A másik csoport a pályakezdőké, akiknemk látniuk kell a tapasztaltabb kollégáikat, hogy ellessék, ők hogyan csinálnak mindent. Ráadásul folyton útbaigazítást, kiigazítást, visszaigazolást kell kapniuk arra nézvést, ők mit hogyan tegyenek - vagyis rendszeres a kommunikáció, a beszélgetés köztük.

Mindenki másnak azonban hátráltató tényező a közös iroda. A cégek mégsem fogják egyhamar eltörölni ezt a rendszert.