2017. november 21. kedd
Olivér napja

Tovább élnek az emberek, amikor recesszió van

A közkeletű vélekedés az, hogy a recessziótól depressziós lesz az ember és fél, hogy elveszti a munkáját, a megélhetését. A stressz pedig rombolja az egészségét. Pedig ha kollektív szinten nézzük a dolgot, az elhalálozások száma jelentősen csökken ilyenkor. Lecke túlélésből.

A The Conversation cikke a téma eddigi tudományos megállapításainak ismertetésével kezd.

  • Sok vizsgálat kimutatta már, hogy állásuk elvesztése után az emberek mentális és fizikai egészsége romlik. Akiknek már eleve van valamilyen krónikus betegségük és gyakran szorulnak az egészségügyi intézmények segítségére, kevésbé gyakran látogatták meg az orvosukat és váltottak ki receptre felírt gyógyszert, mielőtt elvesztették állásukat. Munkanélküliként viszont gyakrabban.
    Ennek okai egyértelműek. A stressz, a kilátástalanság és a megélhetés bizonytalanságának érzése olyan pszichoszomatikus tényezők, amik hozzájárulnak az egészségi állapotuk megromlásához.
  • Azok, akik tömeges elbocsátás keretében veszítették el az állásukat, halandóbbnak bizonyultak, mint azok, akik megőrizték állásukat. A kirúgottak körében 50 %-kal volt nagyobb a halandósági arány, mint azok között, akik továbbdolgoztak. Húsz évvel később is azt mutatták a felmérések, hogy az elbocsátott személyek nagyobb számban haltak meg, mint azok, akik alkalmazásban maradtak. A nagyobb halandósági rátát a jövedelem csökkenésével, az anyagi létbizonytalansággal és az ezzel járó stresszel magyarázták kutatók.
  • Több vizsgálatból is azt tűnt ki, hogy az eleve rossz egészségi állapotban lévő embereknél nagyobb az esélye, hogy munkáltatóik felmondják a munkaviszonyt. Vagyis inkább a rossz egészség vezet a munkanélküliséghez, mintsem fordítva.

Váratlan fordulat

Idáig tartanak a témakör széles körben ismert, régóta fennálló alapigazságai. Újabb kutatások azonban meglepő módon árnyalják az összképet.

10042.jpgChristopher Ruhm több olyan vizsgálatot végzett, melyek arra az eredményre jutottak, hogy a recesszió jót tesz az ember egészségének. De nem úgy, ahogy első hallásra gondolnánk. Az imént felsorolt megállapítások ugyanis érvényben maradnak.
Akkor hogyan lehet, hogy a kettő -egyrészt a munkanélküliség és megromlott egészség korrelációja, másrészt a recesszió és jó egészség kapcsolata- nem zárják ki egymást?

A statisztikák azt mutatják, hogy amikor magas a munkanélküliségi ráta a társadalomban, a halandóság alacsony marad. Ugyan ez az összefüggés némileg gyengült az elmúlt 10 évben -az 1970-es évektől a 2000-es évek elejéig volt legerősebben mérhető, mégis igaz.

 

Lehetséges magyarázatok

 

Autó

Szociológusok azzal magyarázzák a jelenséget, hogy a gazdaság mélyrepülésének idején kevesebb autó jár az utakon, sokan eladni kényszerülnek gépjárműveiket vagy egyszerűen spórolnak a benzinnel és a tömegközlekedést választják, ezért kevesebb a közúti baleset. De a végzetes közlekedési balesetek csak kis részét adják az általános halandósági statisztikáknak.

 

Légszennyezés

A közlekedésből eredő légszennyezés is csökken (az ipari üvegházgázemisszió is, mivel a gyárak kisebb kapacitással működnek), így a légúti megbetegedésekből eredő elhalálozások száma sem lesz olyan nagy, mint amikor intenzív szakaszban van a gazdasági fellendülés.

 

Egészséges életmód

A másik lehetséges ok, hogy amikor a recesszió idején részmunkaidősre veszik vissza sok ember foglalkoztatását, több idejük van rá, hogy odafigyeljenek arra, egészséges életmódot kövessenek. Többet mozognak és az orvoshoz is többször járnak el ellenőrzésekre, mint amikor agyondolgozták magukat.

 

Idősotthonok

De ez a három magyarázat egyike sem ad igazán választ a halandósági ráta csökkenésére, mivel bármilyen indoklással állunk is elő, annak tartalmaznia kell az idős korosztályt.

Az időskori halálesetek adják az aggregált halandósági ráta nagy részét. És a recesszió idején náluk is kevésbé esélyes, hogy elhunynak. Hogyan lehet ez?

Ezt a korosztályt figyelembe véve jóval valószínűbb magyarázat az, hogy a recesszió idején az idősek otthonaiban a szakképzett ápolóknak nincs lehetőségük rá, hogy jobb állásban helyezkedjenek el vagy teljesen más hivatást válasszanak és szakmát váltsanak. (Ez a munkakör ugyanis rendkívül megterhelő, mind érzelmileg, mind fizikailag. Sokan otthagyják állásukat, nagy a fluktuáció - amikor a gazdaság jó állapotban van és van lehetőségük válogatni az álláslehetőségek között.)

A recesszió idején viszont nincs fluktuáció (vagy minimális), a legjobb munkaerő ott marad, ahol évek óta dolgozik, s a komptenciájával, jó munkavégzésével szó szerint meghosszabbítja a bentlakók életét.

Mivel az időskori elhalálozás adja a halálesetek legnagyobb részét, ha ebben a demográfiai szegmensben változás áll be a várható élettartamot illetően, az csökkenti a halandósági rátát a társadalom egészére vetítve.