Vélemény: a politika az őszinteség tudománya
A bizalom nem vakhit és nem szkepszis, hanem hit az ígéretek teljesülésében. Bizalom akkor alakul ki, ha a vezetők az igazat mondják, mert csak azt tudják érvényesíteni - véli Dr. Trautmann László, Objektív Kutató Intézet kutatási igazgatója, a Budapesti Corvinus Egyetem Mikroökonómiai tanszék tanszékvezető tanára.
A válság utáni gazdaságpolitika egyik sarokköve a létbizonytalanság megszüntetése, a bizalom megteremtése és helyreállítása, mint a fejlődés és növekedés mozgatórugói. A bizalom azonban nem vakhit és nem szkepszis, hanem hit az ígéretek teljesülésében, aminek az alapja a korábbi tapasztalat. Bizalom akkor alakul ki, ha a vezetők az igazat mondják, mert csak azt tudják érvényesíteni. A fogyasztói bizalom erősödése a világban azt jelentheti, hogy a válságból való kilábalásnak megvannak a politikai és gazdaságpolitikai feltételei: olyan vezetők vannak, akik tudják és képviselik az igazságot, és ezt az igazságot a választók, illetve a társadalom nagy része el is tudja fogadni. A populista hullám végét jelzi ez a fordulat, mert nincs talaja a felelőtlen ígérgetéseknek. Ez a korábbi korszak lezárulását is jelzi, azét az időszakét, amelyre az volt jellemző, hogy a választókat mélyen lenézték: a kampányban csak az ígéretek számítottak, a kampány után pedig ezeket elfelejtették - mutat rá Trautmann László cikkében, amely a Patika Egészségpénztár júniusi hírlevelében jelent meg.
Ez fokozottan volt érvényes a mi térségünkre, és az adatok azt mutatják, hogy ezen a korszakon nem is vagyunk még teljesen túl. Az a tény, hogy a fogyasztói bizalom nálunk stagnál, annak lehet a jele, hogy a politikai vezetők egy része még mindig nem értette meg, hogy a politika nem a hazugság, hanem az őszinteség tudománya. Annak tudása és kimondása, hogyan tud fejlődni a társadalom és a gazdaság, és milyen erőfeszítésekre van szükség ehhez. Az erőfeszítés nem áldozat, hanem maga a fejlődés, az elkerülhetetlen és szükségszerű alkalmazkodás az uralkodó értékrendhez. A jó élet valósul meg az erőfeszítéssel, de ez nem kettő, hanem egy szakasz. Nem az a fejlődés, hogy először áldozatot kell hozni, és ezt követi a jó élet, hanem maga az erőfeszítés része az önmegvalósításnak. A vezetés feladata, hogy keretet adjon az erőfeszítésnek, célt, ennek részeként anyagi-gazdasági célt is állítson a társadalom tagjai elé. A céladás nem önkényes döntés, hanem a globálisan érvényesülő értékrend alkalmazásához adott támpont - írja Trautmann.
A jó élet egyben erkölcsös élet is, és abban kell a gazdaságpolitikai vezetésnek támpontot adnia, hogy melyek azok a javak és szolgáltatások, illetve hogyan érdemes termelni ahhoz, hogy az ember jó életet tudjon élni. Ebben megint le vagyunk maradva. A magyar lakosság pénzügyi viselkedésére vonatkozó adat, ami szerint a lakás csinosítására költenénk, azt mutatja, hogy nem a hosszú távú tervezés uralja a gondolkodást, amit a megtakarítás képviselne, hanem az anyagi javak felhalmozása. A lakás, az otthonteremtés iránti igény, a gondoskodás iránti vágy mutatkozik meg talán a lakás csinosításában, a szeretet-éhség, amit más kutatások is visszaigazolnak.
A szeretet ereje
A szeretet azonban nem mond ellent a racionalitásnak, a tervezésnek, sőt! Csak a tudatosan élt életben lehet valóban szeretni, ezt támasztja alá a közgazdaságtudományban az úgynevezett neoskolasztikus iskola is. Az egészség, mint problémaforrás, mint az aggódás tárgya a fenti állítást igazolja. A betegségtől való félelem, a szorongás az általános létbizonytalanság kifejeződése, és ez hatja át a magyar társadalmat. Nem az a probléma, hogy a magyarok szeretnék a betegséget elkerülni – minden ember erre törekszik. De ezt racionális kérdésként kell felvetni: egészséges életmódra, szűrésekre van szükség, erőfeszítést kell tenni a megelőzés érdekében, stb. Ha jól élünk, ha mindent megteszünk a kockázati tényezők csökkentéséért, akkor félelmünk csökkenhet. Ezzel szemben a magyar lakosság jellemzően rosszul, nem egészségtudatosan él, és ugyanakkor fél a betegségtől. Irracionálissá válik a félelme és irracionális a reakciója is. Nem gondolja végig az aggódás tárgyát, nem cselekszik ennek megfelelően, hanem csak fél, és menekül a félelmétől, idegességétől különböző eszközökkel (dohány, alkohol, más tudatmódosító szerek).
Ezt a problémát csak úgy lehet kezelni, ha olyan közösségeket teremt a politika – akár gazdasági-pénzügyi eszközökkel –, amivel ez a félelem oldható, amely kiutat kínál. Egyéni stratégiák itt nincsenek, csak közösségben lehet megoldást találni. Ez lehet család, lehet vallási közösség, lehet Facebook-csoport, sokféle forma elképzelhető. Az biztos, hogy a magyar társadalom individualizált jellege a probléma része, és nem megoldása. Ebbe az irányba történt előrelépés, de a hazai politikai-gazdaságpolitikai vezetésnek még mindig van egy olyan része, amelyik ezt az irracionalitás félelmet nem csökkenti, hanem kihasználja és gerjeszti, gátlástalanul hazudozik céljai érdekében. Ez bűn a magyar társadalommal szemben. És persze, orvosi kutatások igazolják, hogy a szorongás fizikai betegséget okoz, öngerjesztővé válik a folyamat, ami tovább erősíti a félelmet, és ez önpusztítóvá válhat. Ennek ellenszere csak az értékrendbe és az igazságba vetett bizalom lehet, és a határozott fellépés minden olyan irányzattal szemben, amelyik a hazugságot a politika szerves részének tartja.
