Részegesek, előítéletesek és hisztisek az újságírók
Megvizsgálták az újságírók agyát, életstílusát és vérét. Kiderült, hogy nem tudják kezelni az érzelmeiket és más téren is az átlagot alulmúló szinten működnek. Túl kevés vizet isznak, viszont túl sok alkoholt. Legalábbis az angol újságírókra igaz ez a nem hétköznapi állítás.
A London Press Clubbal együttműködve Tara Swart neurológus 40 újságírót analizált, hogy összevesse, az ebben a munkakörben dolgozók vajon miben jobbak és rosszabbak, mint az átlag.
Hét hónapig figyelte a zsurnaliszták életét, akik vért adtak, pulzust mérő ketyerét kellett viselniük három napig, feljegyezték, hogy mit ettek és ittak, s életstílusukat és elméjük működését is feltérképezték kérdésekkel.
Az eredmények bizonyos szempontból elég meglepőek. Sok tekintetben azért teljesítettek alacsonyabb szinten, mint a lakosság nagy része, mert a sajtómunkások hajlamosak túl sok kávét, alkoholt és magas cukortartalmú ételeket fogyasztani, s nem isznak eleget, ami dehidratált állapothoz vezet, az pedig rontja az elme működését is.
Ebben gyengébbek az átlagnál:
- A végrehajtó funkciók, vagyis nehezen tartják kordában az érzelmeiket, nem könnyen tudják elnyomni magukban az előítéleteket, váltani a különböző feladatok között, valamint kreatív és rugalmas gondolkodásról bizonyságot tenniük.
- Rossz alvás, elégtelen étkezés, gyenge koncentrálóképesség. Sokuknak nincs ideje szüneteket tartani a munkájában napközben.
- Nehezen tudják abbahagyni a jövő miatti aggódást és a múlt miatti bánkódást.
- A megkérdezettek 41 %-a 18 adag alkoholt ivott egy hét alatt, ami 4 adaggal több, mint a javallott dózis. Ezzel szemben csak 5 %-uk ivott elegendő vizet.
Ebben jobbak az átlagnál:
- Értéktársítás. Ez annak a képessége, hogy prioritásokat tud felállítani az ember és meg tudja különböztetni a fontos és jelentőségteljes benyomásokat, észleléseket a jelentéktelenektől. Akinél erős ez a képesség, az könnyen tudja nagy mennyiségű információn átrágni magát és megtalálni benne a lényeget.
- Absztrakció. A készség, hogy ideákkal, koncepciókkal foglalkozzon az ember, ne pedig pusztán eseményekkel. Ezt az agynak az a része végzi, melyben a szofisztikált problémamegoldás zajlik.
- Küldetéstudat. A válaszadók úgy érezték, hogy munkájuknak magas az értéke és a társadalmi hasznossága. Ez pallérozta a "mentális ellenállóképességüket", vagyis kevésbé lettek stresszesek.
- Stresszkezelés. A bankárokhoz, a brókerekhez, az értékesítési munkatársakhoz képest az újságírók jobban tudták kezelni a stresszt, beleértve a határidők, a közösségi médián történő feleselések és olvasói beszólások, a munkamennyiség, a terhelés, az alacsony fizetés és a rendszertelen munka miatti feszkót. A vérvételeken kiderült, hogy a szervezetükben nem emelkedett a normális fölé a kortizol szintje, amit atresszhormonnak is hívnak.
A vizsgált fókuszcsoport elég kis létszámú, továbbá szakemberek sem lektorálták (peer review), ezért az eredmények nem tekinthetők tudományos megalapozottságúnak.
(A Business Insider cikke alapján.)