2017. augusztus 22. kedd
Menyhért és Mirjam napja

2 legendás koreográfia a Trafóban

Korunk egyik legjelentősebb koreográfusa, Emanuel Gat két produkciója érkezik május 26-27-én a Trafóba. A két egymástól nagyban különböző mű más-más szempontból figyelemreméltó. Szigorú elegancia, pompa, modernitás és profizmus jellemzi a 200% tánc sorozat keretében.

Egy Sztravinszkij kopogó ritmusait kubai salsával összehozó, és egy Glenn Gould játékokra alkotott produkcióval érkezik Emanuel Gat társulata Budapestre. Korunk egyik legjelentősebb koreográfusától most egy Bessie-díjas előadás felújítását, a SACRE-t, és a Bach Goldberg variációkat a The Quiet in the Landrádiójátékkal egymásra keverő GOLD-ot tekintheti meg a közönség.

 

Kicsoda Emanuel Gat?

Első önálló koreográfiáját Bach zenéjére készítette 1994-ben. Saját társulatát 2004-ben alapította, miután a gázai övezet közeléből Franciaországba költözött. A Trafóban 2009-ben a Tavaszi áldozat mellett a Téli utazással mutatkozott be, majd 2010-ben megint körbejárta a Téli utazás témáját és bemutatta a Téli variációkat. 2012-ben visszatért a folyamatosságon alapuló Brilliant Corners-zel, majd 2015-ben a Plage Romanique-kal.

A koreográfus a SACRE eredeti változatával, a Sacre du printemps (Tavaszi áldozat) előadással robbant be a köztudatba. Az előadást a Trafó 2009-ben hívta meg Budapestre, s itthon is hangos sikert aratott. A produkcióban forró salsa keveredik komolyzenei pompával, összjátékuk pedig megmutatja Sztravinszkij legmaibb arcát.

 

„Ördögi koreográfusi ötlet káprázatos megvalósításának vagyok tanúja: a laza, csajozós páros tánc tökéletesen együtt lüktet a súlyos, modern-barbár komolyzenével, majd Sztravinszkij rendszeresen ledobja magáról a bulizós örömtáncot, de csak azért, hogy némi elszédelgés vagy kirepülés után újra visszafogadja. Közben - szünet nélkül - drámai feszültség vibrál.” (Králl Csaba, színház.net)

 

A GOLD szintén egy korábbi darab átdolgozása, mégpedig a 2013-as The Goldlandbergs-é, mely Glenn Gould kanadai zongoraművész munkáiból indul ki. Emanuel Gat koreográfiája táncművészeti párja lehetne a zongorista zenei világának, hiszen mindketten zseniálisan ötvözik az érzékiséget az intellektuális fegyelemmel és az elemi érzelmekkel.

„Ez a kanadai zongoraművész (1932-1982) olyasmit hozott a zenei interpretáció történetébe, amit az korábban nem ismert. Kibékíthetetlennek látszó ellentéteket házasított össze, de nem valamiféle langymeleg "szintézis" szellemében, hanem úgy, hogy az ellentét ellentét maradt, alkotóelemei továbbra is taszították egymást, közösen teremtve meg az előadás hasonlíthatatlan feszültségét.” (Csengery Kristóf, Magyar Narancs)

Az előadásban Gat a Goldberg-variációk interpretációját és egy költői rádiós dokumentumjátékot (The Quiet in the Land) kever egymásra. A produkció intenzív összejátszása zenének és táncnak, melyen keresztül mély emberi viszonyok bontakoznak ki.

 

Nem véletlen, hogy mindkét koreográfia a zenei alapból indul ki, hiszen a marokkói-izraeli gyökerű tánclegenda eredetileg karmesternek készült. Munkáiban nem témákat jár körül vagy történeteket mesél el, hanem inspirációs forrásokat állít középpontba, hogy aztán darabokra szedje és megalkossa a saját, tánc nyelvén elbeszélt változatát. Emanuel Gat művészete a legtisztább tánc, amelyben annak érzéki és fizikai minősége egyaránt kiemelkedik.

 

„Kizárólag a táncban és csakis abban keresem a válaszokat. Ha más médiumokat is használnék, az olyan lenne, mintha azt gondolnám, hogy vannak dolgok, amelyeket a tánc nem képes kifejezni. Inkább arra törekszem, hogy egyetlen kifejezőeszköz minden lehetőségét kiaknázzam, mint hogy többféle eszközt használjak 20%-os hatásfokon”– vallja a tiszta tánc műfajában alkotó Gat, aki láthatóan továbbra sem ijedt meg Nyizsinszkij árnyékától, amely 1913 óta lebeg Sztravinszkij műve felett. Szerencsére.