Egyre gyakoribb a pajzsmirigydaganat
Másfél-kétszeresére nőtt az elmúlt évtizedben a pajzsmirigy rosszindulatú elváltozásainak előfordulása – mondja Dr. Reismann Péter. A diagnosztika fejlődésének köszönhetően ma már igen korai stádiumban felfedezhetők, ez esetben pedig igen jók a kilátások a gyógyulásra.
A Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinika tanársegédje szerint a pajzsmirigy rosszindulatú elváltozásainak előfordulása hátterében nemcsak a tumor gyakoribb megjelenése áll, hanem az is, hogy a fejlődő diagnosztikai eljárások miatt már igen korai stádiumban felfedezhetőek, így gyógyíthatóak. A pajzsmirigyrák a daganatok előfordulását tekintve a ritkábbak közé tartozik, és ha idejében észreveszik, az esetek többségében rendkívül jól kezelhető.
A pajzsmirigy rosszindulatú elváltozásai összességében nem számítanak gyakorinak, az összes rosszindulatú daganat körülbelül 4 százalékát teszik ki. Figyelemreméltó ugyanakkor, hogy az elmúlt évtizedben nemzetközi viszonylatban is csaknem megduplázódott a betegség gyakorisága – mondja Dr. Reismann Péter, aki szerint két ok állhat a háttérben. Egyrészt valóban több új tumor alakul ki a szervben, amelynek hátterében ma még kevéssé ismert külső tényezők, valamint erre hajlamosító genetikai variációk állhatnak, másfelől azonban a modern diagnosztikai műszereknek köszönhetően egyre koraibb stádiumban, akár pár milliméteres nagyságú állapotban is fel tudják ismerni a kóros elváltozásokat.
A pajzsmirigyrákok többsége az úgynevezett „jól differenciált” típusba tartozik – mondja a II. Sz. Belgyógyászati Klinika egyetemi tanársegédje. Erről azt érdemes tudni, hogy ha korán felismerik, sebészeti úton, szükség esetén jód izotópos kezeléssel és tartós pajzsmirigy hormon szupresszióval eredményesen kezelhető, összességében tehát jók a betegek életkilátásai. Előfordulása a 35-60 év közöttiek körében a leggyakoribb.
A pajzsmirigy C-sejtjeiből származó „medulláris” karcinómák előfordulása 5-10 százalék közötti, ezeknél kevésbé kedvező a prognózis, gyakran már csak előrehaladott állapotban ismerik fel az elváltozást. Egy részük családon belül öröklődhet, akár egészen fiatal korban is megjelenhet, és gyakran terjed át más szervekre. A pajzsmirigyrákok közül az „anaplasztikus” típus számít a leginkább agresszívnak, ez a legritkább, többnyire idős korban jellemző, gyors lefolyásából adódóan igen rosszak a gyógyulási kilátások.
A pajzsmirigyrákok többségének nincsenek általános tünetei, sokszor véletlenül, egy egyéb céllal végzett vizsgálat során derül ki az elváltozás. Nehezíti a felismerést, hogy a daganat többnyire lassan növekszik, és a strukturális elváltozás nem érinti a szerv funkcióját, azaz nem okoz sem alul-, sem túlműködést. A tumor méretének és elhelyezkedésének következtében megjelenhet gombócérzés, nyelési nehézség, köhögési inger vagy tapintható nyaki elváltozás. Ezek esetén érdemes további vizsgálatokat végeztetni, amelyek közül elsődleges a nyaki ultrahang.
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
