Ang Lee, Oscar-díjas rendező: "Nálunk otthon a feleségem a főnök"
Kevés nem amerikai rendező van manapság, aki olyan mértékben tudott asszimilálódni a hollywoodi mozi fősodrába, mint Ang Lee, a Brokeback Mountain, a Tigris és sárkány, az Értelem és érzelem, a Hulk, a Pi élete, az Ellenséges vágyak rendezője.
Tajvanról indult, és óriási karriert futott be, Hollywoodban kétszer is megkapta az Oscar-díjat.
-Milyen környezetből érkezett Amerikába?
-Tajvanon nőttem fel, a szülővárosomban volt az amerikai légierő reptere, azt hiszem a gépek javítására használták a bázist. Mindig helikopterek és repülőgépek szálldostak a fejünk felett, egészen alacsonyan. A hidegháborúban éltünk, szükségünk volt az amerikaiakra a kommunisták elleni harcban. (Lee szülei a kommunista Kínából disszidáltak - A szerző) Mi fiatalok imádtuk az amerikai kultúrát. 1978-ban érkeztem az Egyesült Államokba, hogy egyetemre járjak.
-Milyen hatások érték hazájában?
-Szüleim tanárok voltak. Az, hogy én filmkészítő akartam lenni, pimasz lázadásnak tűnt mifelénk. Csak egy szinttel volt kevésbé megbotránkoztató annál, mintha mondjuk meleg lett volna az ember. Mert Tajvanon úgy nő fel az ember, hogy mások parancsait teljesíti, mígnem aztán elég idős ahhoz, hogy ő osztogassa az ukázokat. Nekem az Értelem és érzelem volt az első tapasztalatom arról, hogy meg kell győznöm másokat valamiről. Történetesen arról, hogy ázsiai létemre tudok Jane Austent rendezni.
-Emberileg hogyan változott az évek során?
-Férfisoviniszta társadalomból jöttem, és ezért nem is nagyon járok már haza. Évekbe telt, hogy az ottani mintákat levetkezzem. Nálunk otthon ma már a feleségem a főnök. Ő a család motorja, az van, amit ő mond. Ez teljesen más ahhoz képest, ahogyan én felnőttem. A feleségem nagy hatással van rá, hogyan látom a világot és ez nyilván a művészetemben is megjelenik.
A filmkészítés és a főzés közben van csak abban részem, hogy az emberek nem ordibálnak velem és úgy érzem, végre én vagyok a dolgok középpontja. A forgatásokat mindig egy jó szerencsét hozó rituáléval kezdjük. Két dal, virágok, két tál rizs, füstölők és két gong. Ez a szokás a buddhizmusból ered. Néha a filmkészítés kihozza belőlem az ördögi oldalam.
-Ez mit jelent?
-Az ördögi oldal leginkább a kapzsisággal van kapcsolatban. A filmvilág showbiznisz. Reputációról szól, hatalomról, külsőségekről. (Hugh Granttel nem jött ki jól, Kate Winsletet például olyan erősen kritizálta az Értelem és érzelem forgatásán, hogy a színésznő könnyekre fakadt - A szerző)
-Pályáját vígjátékokkal kezdte szülőhazájában. De aztán nagy hatású drámai filmek mestere lett.
-Korai filmjeim azért találtak kedvező visszhangra nemzetközileg, mert a családi problémákkal és a generációk közötti szakadék témájával mindenütt azonosulni tudnak az emberek. Különben is ma már minden közösség multikulturális.
Az első két-három filmemet magam írtam, mert senki nem adta nekem oda a forgatókönyvét. Kezdőként még nem volt semmi hatalmam. Aztán amikor már kezdtem mások anyagait megkapni, boldogan áttértem arra, hogy csakis rendezzek.
Érdekes módon, 1997-től bő bő 13 éven át tragikus filmeket készítettem (Jégvihar, A pokol lovasai, Hulk, Brokeback Mountain, Ellenséges vágyak). És ez idő alatt sokszor mondogattam azt magamnak: "Talán ideje már végre csinálni egy komédiát". De ha végre vígjátékot rendezek, akkor csakis cinizmus nélkül. Hogy végre visszatérhessek régi természetes önmagamhoz. Az Ellenséges vágyak is olyan nehéz anyag volt, hogy már valósággal éheztem a vígjátéki anyagra. Ebből lett a Woodstock a kertemben.
-Világéletében nagyon változatos műfajokat és életszeleteket fedezett fel a filmjeiben. Hogyan választja ki a forgatókönyveit?
-A kíváncsiságom mozgat. Viszonyulni tudok-e az anyaghoz? Nem tudtam semmit a wyomingi meleg cowboyokról. Hát akkor miért fakadtam sírva a meghatottságtól, amikor elolvastam a Brokeback Mountaint? Vannak könyvek, amiket elolvasok, érdekel, de tudom, hogy egy hét múlva már nem foglalkoztatja a kíváncsiságomat. Fontos az is, hogy a stábomban tartani tudjam a lelket. Ha nem lelkesedem egy téma iránt egy-két évig, akkor hogyan higgyenek ők is benne?
Rendszerint az elllentmondásos elemek ragadnak meg egy témában. Az Ellenséges vágyak esetében például a hazafiasság és a női szexualitás. A két dolog látszólag egymás halálos ellenségei. Hogyan lehet ennek egyvelegéből egy izgalmas filmet kihozni?
Az ilyen kihívások feletti izgalom kitart nálam egy-két évig. Az is számít, hogy olyan témákhoz nyúlok, amiket más amerikai rendezők még nem dolgoztak fel. Ilyen volt A pokol lovasai és a Brokeback Mountain is. Igyekszem egy kicsit megijeszteni magam, kilépni a komfortzónámból, mert ekkor tud az ember leginkább éber és kreatív lenni. Nincs erősebb érzelem a félelemnél. De fel lehet arra használni, hogy előre haladjunk. Ha ugyanott maradunk, stagnálunk, az valójában visszafejlődés.
-Kulturálisan keleti vagy nyugati embernek tartja magát?
-A nyugati drámakultúra alapjait Amerikában tanultam meg. De alapvetően máig keleti a gondolkodásom. És erre büszke vagyok. Ezért kötelességem, hogy a filmjeimet a lehető leghitelesebbre gyúrjam. Nyitva kell tartanom a szemeimet, oda kell figyelnem másokra, amíg a filmet megelőző kutatás zajlik. Ha jól végeztem ezt el, akkor a film is akkurátusan fogja tükrözni azt a valóságot, amelyre ráirányítom a kamerát. Együtt kell éreznem a történetben szereplő karakterekkel, szimpátiát kell éreznem irántuk és engedni, hogy a képzeletem is megnyíljon feléjük.
-A Woodstock a kertemben című filmben a legendás koncert keletkezését elevenítette fel. Mit jelent Önnek Woodstock szellemisége?
-Az amerikai diáklázadások a 60-as évek végén nagyon felkavartak. De a hippik üzenete érvényes volt: ne háborúzz, élj békében. Remélem a huncut dolgoknak már vége, a féktelen szexnek és a drogozásnak, s ez a békepárti szellemiség azért megmarad, mint maradandó állásfoglalás. Az ellenkultúra hívei alternatív életstílust hoztak. A művészet iránti szenvedélyt. A környezettudatosságot. Az emberi jogok melletti kiállást. A kultúrák közötti párbeszédet. És persze a zenét.
Szerintem mára már elveszett az a fajta ártatlanság, ami a hippikben még megvolt. Ma a fiatalok már nem olyan ártatlanok, sokkal érettebbek, mint a szüleik voltak ugyanolyan fiatalon.
-A Tigris és sárkány óriási világsiker lett. Milyen alkotói szándékok mozgatták a készítésekor?
-Tulajdonképpen nem küzdősportos akciófilm, hanem musical. Mert nem verekednek, hanem inkább táncolnak benne a szereplők.
-Milyen műfajt nem próbálna ki?
-Kísértetes történetet, vagyis ghost story-t nem rendeznék. Nálam alap, hogy bele tudjam élni maga a főszereplők érzelemvilágába. Olyan vagyok, mint egy színész. Eggyé válok a filmmel. Pont azt élvezem benne, hogy átélhetek dolgokat anélkül, hogy igazán elszenvedném azokat. És tudom, hogy nagyon megviselne, ha egy szellem létével kellene azonosulnom.
-Mire emlékszik az Oscar-ceremóniáról, amikor a Brokeback Mountainért díjazták?
-Amikorra elérkezett az Oscar-gála ideje, már nagyon fáradt voltam. Az amerikai díjszezon négy hónapnyi munkát jelent. Teljes munkaidős elfoglaltság. Kampányolni kell, népszerűsíteni a filmet. Az ember állandóan díjkiosztókra jár, mindenki azt találgatja, vajon az éppen megkapott díj hogyan befolyásolja az esélyeit a többi díjra. Minden gálán csirkét adnak enni, mert ez a legbiztonságosabb választás. Azt csak megeszi mindenki. Úgyhogy 15 egész csirkét kell végigenni, mire eljön az Oscar ideje.
A Hulk végére annyira belefáradtam a nagy stúdiófilm masinériájába, hogy csak egy kis filmet akartam készíteni, ami nyugalmasabb projekt és senki nem fog rá odafigyelni. Ebből lett a Brokeback Mountain. Amire aztán erős kritikákat kaptam, mert hát hogyan merem melegnek ábrázolni a cowboyokat?! A cowboy-lét az amerikai kultúra alapját érinti. Vagyis a macsóizmust kezdi ki egy ilyen történettel az ember. Ahogy ment a film a maga útján, már tulajdonképpen annak örültem, hogy nem lincseltek meg. Amikor átvettem az Oscart és jöttem le a színpadról, a színpadi ügyelő azt mondta: "Itt álljon meg a kameránál, mert venni akarják a reakcióját". Megjelent Jack Nicholson a színpadon, hogy bejelentse a Legjobb film kategória győztesét. Kinyitotta a borítékot: "Ó... ó... " Előre hajolt: "Az Oscart az Ütközések kapja." Ezt a pillanatot egyszerre találtam viccesnek és bosszantónak. Fura kombináció. De aztán láttam, ahogy feláll a győztes team, boldogok, és persze ekkor már én is átéreztem az örömüket.