Szeretjük a krimisorozatokat - CSI
Anthony E. Zuiker telibe talált a CSI - Helyszínelők krimisorozattal. A széria divatba hozta a tudományos alapú bűntényvizsgálatot a tömegkultúrában. Még a könyvkiadók ponyvaregénytermelése is átalakult. A tévés szakma Cannes-i expóján, a MIPTV-n beszélt arról, mi a jó krimi titka.
Zuiker bő másfél évtizeden át ebből a szériából élt. Mára 100 millió dolláros vagyont helyszínelt össze magának a sorozat atyjaként. Mi Európában máshogy ejtenénk a nevét, mint az amerikaiak, de nekik ő csak Mr. "zájkör".
-Las Vegasban nőtt fel, anyja a "Huszonegy" kártyajátékkal (Black Jack) dolgozott a kaszinóban. Hogyan jött ebben a miliőben, hogy írni kezdjen?
-Imádom a könyveket. A Szent Anna katolikus iskolába jártam, ahol apácák tanítottak. Ötödik osztályban a fogalmazás órán az volt a feladat, hogy kerekítsünk egy sztorit a "Rázós út" cím köré. Én egy fickóról írtam, aki egy ilyen nevű fagylalthegyen próbál felmászni. "A" osztályzatot kaptam rá. Pirossal, szép nagy betűvel írta rá a nővér az A-t. Onnantól kezdve nagyon szorgalmasan tanultam.
Már 6 évesen volt egy sugallatom. A medencében úsztam, s amikor feljöttem a vízből, két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy bárki, aki cseszeget engem, az robot. Nem tudom, honnan jött ez. A másik az volt, hogy éreztem, egyszer én valami jelentős dolgot fogok véghezvinni.
-A családban nem volt rendőr? Miért épp a bűnügyi műfajban próbálta ki magát?
-Nem volt. Imádtam a Quincy című tévésorozatot (1973-1983), később pedig a The New Detectives (1996) című szériát a Discovery Channelen, amelyben egy fotós megölt egy pom-pom lányt. Megtalálják a dzsip fejtámláján a szőke hajszálat, s elmondják, hogy a szőrtüsző is rajta van, vagyis erőszakkal húzták ki a hajat, tehát dulakodás történt. Ekkor jöttem rá, hogy a test a legjobb eszköz a bűntények megfejtéséhez. Ebből született meg a Helyszínelők, a CSI.
-Nehéz volt beadni ezt a műfajt az amerikai tévék fejeseinek?
-Bementem a CBS-hez, ahol a tárgyalószobában csak a drámai műsorok fejlesztéséért felelős alelnök és a Jerry Bruckheimer Television produkciós iroda vezetője várt rám. Általában legalább tizen szokták a pitchet meghallgatni. A Bruckheimeres fazon azzal kezdte: "Ha itt ezt nem adod el, akkor meghalt a dolog." Mert addigra már a Fox és az NBC jelezte, nem is akarják, hogy pitcheljem a sztorit. Az ABC meghallgatta, de nemet mondott, amin annyira megütköztem, hogy sértődötten visszakérdeztem: "Nem veszitek meg?!" Ezért adtam a produkciós cégemnek azt a nevet: Dare to Pass. Merd visszautasítani. Mert másvalaki megveszi. Ekkor már októberben jártunk, amikor a tévécsatornák rég elindultak az őszi szériáikkal. Szerencsére a CBS egész évben meghallgatja az új ötletekkel jelentkezőket.
Becsuktam a szemem, elkezdtem néhány mondatban összefoglalni a lényeget. "Wow, nagyon tetszik!, mondta a drámai műsorok fejese. "Éppen most vettünk meg egy új showt, a Survivort, és most a fiatal célközönségre utazunk." Az irományom egy az egyben átment a felettesein, talán 5 szót ha változtattunk rajta. Egy év múlva 2000 októberében debütált a CSI. Péntek este. Ami holtidő. Mert mindenki bulizik, kavarog az éjszakai életben, nem otthon ül. Mégis a 7. helyet szereztük meg az amerikai nézettségi toplistán már az első epizóddal.
-A Helyszínelők a "police procedural" műfajba tartozik, vagyis a nyomozás folyamatát követi. Ez eléggé röghöz kötött zsáner, nemde?
-Hát mi leszámoltunk minden régi tévés szabállyal. De ez volt az első tévés forgatókönyv, amit valaha írtam. A tudatlanságom azt hiszem áldásnak számított.
-Mik voltak az alapelvei?
-A bizonyítéknak önmagáért kell beszélnie és előre kell mozdítania a sztorit. Mi flashbackeket, vagyis visszatekintéseket is beleraktunk, meg a bűntény újrakreálását. Ezek eddig mindig tabuk voltak. A Sivatagi cápák című George Clooney-mozi is inspirációként szolgált, amelyben a golyó beleszáguld a hullába. Alapelv, hogy adj a közönségnek 30 %-ot, és hagyd, hogy a maradék 70 %-et ők rakják össze. A néző válik a detektívvé.
Ugye minden sorozat írása egy "író szobában" történik, ahol együtt vannak az írók. Amikor az újak jöttek be és látták, hogy mi, a régiek mindenféle szakszavakkal dobálózunk, mindig értetlenül néztek. "Mi az, hogy G-mass spect?" (A gáz- és folyadékminták összetételének meghatározására használt elemzési módszer - A szerk.)
-Ma már egyre kevesebben néznek lineáris műsorfolyamot, vagyis hagyományos tévécsatornákat. Hogyan közelíti meg az új tartalomfogyasztási szokásokra ráállt publikumot?
-Dark Prophecy: A Level 26 Thriller címen 2011-ben interaktív regényt adtam ki. Az ember olvassa a könyvet az iPadjén és közben rátapinthat néhány perces bejátszásokra, annál a bekezdésnél a szövegben, ahol megtörténik a gyilkosság, adunk egy hangeffektet, például lövést vagy félelmetes zenét. Úgy jött a löket ehhez, hogy a hollywoodi Forgatókönyvírók Szakszervezete sztrájkolt. Ezalatt nekünk tilos forgatókönyvet írni. Ilyenkor lesz kreatív az ember. A szürkeállomány és a vízió már megvolt, de szerintem a technológia még nem tartott ott, hogy maradéktalanul realizálhassam, amit akartam.
-Saját produkciós cége élén világmárkáknak kínál új lehetőséget a bemutatkozásra. Ez már nem puszta termékelhelyezés...
-A Cybergeddon című sorozatot például a Symantecnek találtuk ki, ami ugye az antivírusairól ismert cég. 10 darab 9 perces epizódot írtunk meg, s azt mondtuk nekik, hogy ez játékfilmként is forgalmazható lesz. A Netflixen például így látható. Minden epizód végén van egy cliffhanger, egy nyitva hagyott befejezés.
Az egyes epizódok köré lehet építeni afféle kerülőutakat. Extra tartalmakat, amikkel bemegyünk egyes jelenetekbe, karakterek történetébe. A YouTube-ra fel lehet rakni 70-80 darab ilyen extra cuccot. Vagyis sztorivilágokat alkotunk, nemcsak egy lineárisan futó cselekményt.
-Máshogy kell ilyen történeteket írni, mint hagyományos tévésorozatot?
-Az online tartalmak elsődleges szabálya: a szóban forgó eszközre illeszkedjen a tartalom. Nem lehet a tévészériát áthúzni a webre és vica versa. Egy márkának azért jó az ilyen széria, mert kábé 30 éves nála a "shelf life", vagyis ennyi ideig forog, mint termék. A CSI amerikai sugárzásánál egymillió dollárba került egy 30 másodperces hirdetés annak idején. Mi a shelf life? Ha éppen lefektették a szülők a gyereket a reklámblokk alatt, vagy enni adtak a kutyának, akkor semmi, mert nem is látták. A cégek ma már ennél hatékonyabb megjelenési formákra szeretnének költeni. A márkáknak már történetet kell kreálniuk a termékük köré, nemcsak virítani a produktumot a reklámban. A sajtó talán leszólja, hogy a Cybergeddon egy "infomercial", vagyis infót adó reklám, de a márka boldog lesz, mert tényleg elért a célközönségéhez.
Cégem tevékenysége 80 %-ban abban merül ki, hogy márkáknak gyártunk ilyen tartalmakat és csak 20 %-ot tesz ki az, hogy hagyományos tévésorozatokat kreálunk.
Igyekszem képben maradni, játszani az új technológiai kütyükkel, hogy lássam, melyiken milyen történeteket lehet a legjobban elmesélni. A történetmesélők mára odajutottak, hogy senki sem áll köztük és a közönség között. Az ember így a karrierjét is jobban tudja irányítani, miközben megtartja a negatív jogát, vagyis a tartalom tulajdonjogát.