Duna-parti épületek ahogyan még nem látta
A Budapest100, a nyitott házak hétvégéje idén április 22-23-án zajlik, témája a rakpart. A Duna két partján 54 megnyíló épület és 28 kísérőprogram - séták, lakástúrák, háztörténeti séták és kiállítások, koncertek, sőt közösségi kertszépítés is - várja az érdeklődőket.
Az érintett Duna-parti lakóközösségek, intézmények az épületek korától függetlenül vesznek részt a programban, sőt az idei Budapest100 egyik érdekessége éppen az, hogy a 18. századtól napjainkig, a régi paloták mellett modern és kortárs épületek is helyet kapnak a látogatni valók között. A Budapest100 a rakpartok házaiban a speciális helyszín páratlan előnyeit és kétségtelen hátrányait is bemutatja, miközben hagyományainak megfelelően közkinccsé teszi az itt élők és a középületekben dolgozók történeteit.
A rakparton régi és új lakóházakba, intézményekbe léphetnek be az érdeklődők, templomokat, köztéri alkotásokat nézhetnek meg és művészekkel, építészekkel, írókkal, költőkkel, zenészekkel, kutatókkal, egyházi emberekkel is találkozhatnak. Az események részletesen böngészhetők a rendezvény honlapján, sőt az önkéntesek és lakók által közösen szervezett programok mellett a látogatható házak oldalain elolvashatók a kutatók által gyűjtött történetek.
Hogyan alakult ki a rakpart, mi jellemzi a víz mentén épített házakat?
A folyópart gyakorlatilag egyidős a város(okk)al, de a rakpartnak mint rendezett, rakodásra alkalmas kikötő és árvízvédelmi műszaki létesítménynek viszonylag rövid története van: több szakaszban épült ki, első része még a 1860-as évek végén egy magán cég kezdeményezésére, de kiépítése csak a századforduló után fejeződött be. Azóta megemelték 1876-ban, majd 1891-92-ben, a 20. században pedig az autóközlekedés miatt kibővítették. Most a forgalom gyakorlatilag elvágja a városlakókat a folyótól, ezért állandó téma hogy ezt hogyan lehetne megváltoztatni.
A rakparti házakon nyomot hagyott a magyar történelem, de a belvároshoz hasonlóan több a 19. század végi - 20. század eleji épület. A klasszicista Duna-sor (18. sz. vége -19. század eleje) volt talán az egyetlen, amelyet egységesnek tekinthetünk, de részben már csak emlék. Nagyjából egykorú, azonos párkánymagasságú térfal övezte a folyó egy szakaszát (kb. a Deák Ferenc utca és Piarista utca közti rész)
A rakparti házak jelentős része klasszikus belső udvaros társasház. Különösen a budai oldalra jellemző, hogy a bejáratuk nem feltétlenül a rakpartra nyílik. Ennek egyik oka lehet, hogy a mögöttük lévő utca vagy a házak közötti kis tér volt a főútvonal, amelyen keresztül a lakók maguk közlekedtek - ne feledjük, hogy a rakpart ezen házak építésekor (a 19. század második felében) még elsősorban a kereskedelem színtere volt. A másik ok pedig minden bizonnyal az árvízvédelem volt, hogy ily módon is óvják a ház belsejét a közeli Duna esetleges kiöntésekor.
A Budapesten nagyon ritkán megtalálható barokk épületektől (Batthyány tér, Március 15. tér) kezdve a 2000-es években készült modernekig mindenféle korú, stílusú és funkciójú ház megtalálható a rakpartokon. A Budapest100 hétvégéje idején minden szabadon és ingyen látogatható.
Programfüzet terjesztési pontok:
Blinken OSA Archívum V. Arany János u. 32.FUGA Budapesti Építészeti Központ V. Petőfi Sándor u. 5.
KÉK XI. Bartók Béla út 10-12.
Tourinform V. Sütő utca 2.
Letölthető programfüzet: INNEN
Pecha Kucha Night Budapest
A Budapest100 nyitó eseménye április 19-én 19 órától kezdődik a Corvinus C épületben. Az est a Pecha Kucha Night Budapest vol.54. Special Edition lesz, amelynek előadói a Budapest100 idei helyszínére és témájára a Rakpartra fókuszálnak. A világörökségi terület Budapest szerves része, turisták és helyi lakosok tízezreit vonzza minden évben. Mit tudhatunk meg róla, amit eddig még nem? Mi történt vele eddig és mi lehet a jövője? Hogyan szerveződik a téma köré az önkéntesekkel és civilekkel dolgozó Budapest100? Ezekre a kérdésekre keresik a választ pörgős vetített képes prezentációikban építész, urbanista, történész és civil előadók.
A Pecha Kucha Night ötletgazdája a tokiói székhelyű Klein Dytham architecture. Astrid Klein és Mark Dytham találta ki 2003-ban, hogy legyen egy nyitott fórum, ahol fiatal tervezők találkozhatnak és széles közönség előtt bemutatkozhatnak (és hogy az akkor nyílt tokiói SuperDeluxe kulturális intézménybe minél több látogatót vonzanak).
Mint tudjuk, sok építész kezéhez könnyen odaragad a mikrofon és órákig képes beszélni. Erre a problémára a megoldás kulcsa a Pecha Kucha – amennyire egyszerű, olyan nagyszerű – szabályában van: minden előadó 20 képet vetíthet, mindegyiket 20-20 másodpercig. Tehát minden előadó összesen 6 perc 40 másodperccel gazdálkodhat, utána jön a következő. Ezáltal lényegre törő, pörgős előadásokat láthatunk-hallhatunk, az érdeklődés nem hanyatlik alább, ráadásul több ember juthat szóhoz.
Pecha Kucha (fecseg-locsog, japánul) sikerét az okozta, hogy igény van olyan fórumra, ahol bárki bemutathatja a munkáját, és ehhez nem kell galériát bérelnie vagy a lapszerkesztők kegyeit keresni. Az oldott hangulatú Pecha Kucha esték receptje olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy Tokió után világszerte több tucatnyi nagyvárosban kezdtek hasonló rendezvényeket szervezni.
