Világhírű előadás a ruandai népirtásról
Április 21-22-én Milo Rau, a legendás svéd rendező Hate Radio című előadása érkezik a Trafóba, amely a ruandai népirtásra fókuszál. Április 21-én 18.30-kor Dr. Búr Gábor egyetemi docens tart előadást a ruandai eseményekről a kávézóban, Ruanda 1994, megérteni a megérthetetlent címmel.
Egy rádióállomás, amely közel ötvenezer áldozat életéért felelős. A helyszín Ruanda, az üldözöttek a tuszik, akik ellen 1994-ben támadást intézetek a többségben lévő hutuk. Az RTLM nevű rádiócsatorna úgy készült a vérontásra, mint egy közelgő elnökválasztásra. Az adások popzenei számokból, sporttudósításokból, politikai kommünikékből és gyűlöletkeltő betelefonálók monológjaiból álltak. A csatorna egy adását rekonstruálja Milo Rau már-már legendás előadása, a Hate Radio.
Milo Rau svájci színházi rendező, újságíró, esszéista és előadó 2007-es alapítású produkciós szervezetével (International Institute of Political Murder dokumentarista színházi előadásokat készítenek, filmeket forgatnak és könyveket adnak ki elsősorban történelmi és politikai témákban. Első munkájuk Ceausescu kivégzésével foglalkozott, de feldolgozták a Pussy Riot ügyét is, a Trafóba érkező előadás pedig a ruandai népirtársra fókuszál.
A rendezőt ellentmondásos alkotóként tartják számon, hiszen munkáiban nemcsak kényes kérdéseket boncolgat, de új perspektívából is mutatja meg őket. Darabjai keresettek a legjelentősebb fesztiválokon, a tavaly készült Five Easy Pieces bekerült a német nyelvterület 10 legjobbnak ítélt előadását bemutató Theatertreffen válogatásba.
A 2003-ben készült Hate Radio az RTLM adását rekonstruálja eredeti dokumentumok és a túlélők beszámolói alapján. Ezeknek a műsoroknak különösen nagy szerepük volt az akkori eseményekben, hiszen ez volt az egyetlen rádióállomás a térségben, televízió nem volt, a lakosság jelentős része pedig nem tudott olvasni, így ez az adó volt az egyedüli hírforrása a helyieknek.
„Az RTLM hírei miatt nem menekültek el az emberek a falvaikból, nem tudták, milyen közel a front. A másik oldalon ott volt az áldozati retorika is: ’azért kell harcolni, hogy ne minket öljenek meg előbb’.”(Milo Rau)
Ezen túl, a csatorna a tuszik és az őket esetleg bujtatón segítő hutuk nevét és pontos címét is közzétette, így nőhetett az áldozatok száma közel 50 ezerre. Simon Bikindi, a legnépszerűbb rádiós, akit a rendező is meginterjúvolt a darab készítése során, 15 év börtönbüntetést kapott ezért.
Az előadás azon túl, hogy felfoghatóvá teszi a ruandai eseményeket, lehetőséget nyújt az azonosulásra is, hiszen a rendező elmondása szerint, eddig ahol csak játszották, a helybeli nézők találtak hazájuk múltjában olyan pillanatot, amellyel párhuzamba tudták állítani a produkciót.
Amit a rendező megmutat, az Európában is ismerős: egy stúdió, néhány bemondóval, sporttudósitással, Nirvana dalokkal és popslágerekkel. A különbség csak az, hogy két dal között üdvrivalgás közepette olvassák be az áldozatok listáját, vagy füleseket adnak a tuszik tartózkodási helyéről.
