Faye Dunaway: "Sosem vagyok biztos a szépségemben"
Szinte rögtön a csúcson kezdte. A Bonnie és Clyde-ért 27 évesen Oscar-díjra jelölték, majd a Kínai negyedért is. Végül a Hálózatért kapta meg a hőn áhított aranyszobrocskát. A 80-as évek elejére már kiszorult a élvonalból, másodvonalbeli mozikban és tévéfilmekben szerepelt. Ma élő legenda.
A keselyű három napja, a Pokoli torony, A három testőr-A királyné nyaklánca, A Thomas Crown-ügy, az Arizonai álmodozók, A szolgálólány meséje, a Laura Mars szemei, A bajnok szinte ránctalanná nemesített arcú sztárja már 76 éves.
Dunaway Floridában született, legnagyobb szerelmei -az idén 89 éves- Jerry Schatzberg filmrendező és Marcello Mastroianni voltak. Faye volt az egyetlen vetélytárs, akire az olasz sztár felesége azt mondta, komolyan félt, hogy Marcello elhagyja érte. A többi nőt, akivel megcsalta, nem tartotta igazi veszélyforrásnak a házasságára nézve.
-Azt olvastam, hogy az ötvenes években úgy döntött, addig nem hagyja el Floridát, míg meg nem nyer ott egy szépségversenyt. Igaz ez?
-Igen!
-Miért?
-Mert ha az ember az ország déli részében nő fel, gyerekként egy bizonyosfajta gondolkodásmódra tesz szert. Ennek része, hogy egy sikeres nőnek az dukál, hogy megnyer egy szépségversenyt. Persze ma már furcsa dolognak tűnik ez, de amikor felnőttem, ez nagyon is jellemezte ott a gondolkodást. Meg kellett nyernem egy szépségversenyt, mielőtt leléptem.
-Talán azért, mert nem volt biztos a szépségében?
-Ó, az ember sosem biztos a szépségében. Naná, hogy én sem voltam biztos benne!
-Most sem?
-Most sem!
-Annyi nagy film és siker után?
-Sosem lehetsz biztos benne. Ha az ember szép külsővel van megáldva, mindig tudja, hogy mi mindenben kellene fejlődnie. Ismeretanyagban, szakmai tudásban - ha nem hülye és nem elégszik meg azzal, hogy ő pusztán szép. Én sem váltam tudatlanná.
-Sokat jelent Önnek, hogy elnyerte az Oscar-díjat?
-Egy bizonyos szintre helyezett engem a ranglétrán, a színészek egy bizonyos kategóriájába. Szerintem nem lehet letagadni, hogy az Oscar-díjas színészeket az emberek nagyra tartják. Sokaknak van Oscarja, de ahhoz, hogy releváns maradj, tovább kell dolgozni egy bizonyos színvonalon. A díj nem garantálja, hogy művész tudsz maradni és hogy sikereket tudsz elérni a jövőben is. Épp ellenkezőleg. Hathat afféle átokként is.
-Egyszer elvitte a szobrot a moszkvai látogatására? Miért is?
-Nem az én döntésem volt! A meghívóm azt mondta, hogy az orosz emberek sosem láttak még Oscar-díjat. Mutassam hát meg nekik. Eleget tettem a kérésnek. A szobor egyébként nagyon nehéz. El tudja képzelni, milyen érzés ezt kézben tartani, amikor az ember teljesen ideges a színpadon, próbál valami épkézláb köszönőbeszédet összehozni, aztán még ki is kell vinni a színpadról!
-Ön sok híres színésszel dolgozott. Egy színész a magánéletben is tud jó partner lenni?
-Jó kérdés. Egyénre válogatja. Nagyon trükkös szakma a miénk. És veszélyes. Sok színész, akit ismertem és szerettem, úgy érezte, hogy ez a hivatás alapjában véve nőknek való, nem egy férfinak. Bizonyos szempontból az egóra épül ez a mesterség és a hiúságra, a külsőre és arra, miként mutatkozunk mások előtt, ugyanakkor a kiváló színészek művészek is egyben. Biztos vagyok benne, hogy Joanne Woodward nagyon boldog, amiért oly sok éven át élt házasságban Paul Newmannel. A színész is lehet jó és megbízható partner. A nagy művészek elég okosak ahhoz, hogy remek emberek is legyenek.
-Mennyire foglalkoztatja Önt a politika?
-Érdekel, de nem annyira, hogy korteskedni kezdjek egy-egy ügyért. Én egy kissé nevetségesnek találtam, amikor az emberek Bush és Irak lerohanása ellen tiltakoztak. Még Sean Pennnél is, akit egyébként csodálatos művésznek tartok, nála is azt éreztem, hogy ez nem helyénvaló. Jane Fonda annak idején olyan erősen kiállt a vietnami háború ellen, de az tényleg olyasmi volt, ami ellen muszáj volt állást foglalni. Az szerintem sokkal szükségtelenebb és hiábavalóbb háború volt, mint Bush háborúskodásai. De nem akarok olyan színben feltűnni, hogy ítéleteket hozok, mi a jogos háború és mi nem az. Akar az ember háborút? Naná, hogy nem. Mert nem akarjuk, hogy a társadalmunk fiataljai háborúban veszítsék el az életüket.
Jane Fonda tiltakozásaiban volt valami nyers és védtelen szenvedély. Akik később szólaltak fel más háborúk ellen, bennük is megfigyelhető ez. Mégis nekem furcsának tűnt az egész tiltakozásuk. Penn elment Irakba és azt sugallta, hogy ifj. Bush igazából csak azért megy Szaddám után, mert az fenyegette az apját, id. Busht az Öböl-háború idején. Szerintem ez nevetséges.
-Ha életrajzi film készülne Önről, kit szeretne az Ön szerepében látni? Ki tudná jól megformálni Önt?
-Gondolkodnom kell rajta... Tudja, az egyik kedvenc színésznőm Claire Danes. Nagyon előkelő és bájos. Meg persze elegáns.