Nem mindenkinek ajánlott a gluténmentes étrend
A lisztérzékenység kezelésére találták ki, mára azonban gasztronómiai divat lett belőle. Amerikában egyenesen a legnépszerűbb étrend. Holott csak indokolt esetekben kellene használni. A lisztérzékeny embereknek ez a diéta olyan, mint a cukorbetegnek az inzulin. Életmentő hatású. Az egészséges emberekneknél viszont nem igazán van értelme.
A glutén az a fehérje, ami a búzában, az árpában, a rozsban is megtalálható.
Sokan nem is gondolnák, mikor indult hódító útjára ez az étrend. Bizony, nem újkeletű dolog, az 1940-es években kezdték el propagálni dietetikusok. 1940-ben a világháború kitörése miatt az európai gyerekek nem részesültek elég tápanyagban az ételeikből. Sőt, éheztek. Nem volt elég gyümölcs, zöldség és gabona az öreg kontinensen.
A szerencsétlen helyzet szerencsés mellékhatása azonban az volt, hogy akik lisztérzékenységtől szenvedtek, hirtelen erősebbé váltak. Egy holland gyerekorvos, Dr. Willem-Karel Dicke vette észre, hogy lisztérzékeny páciensein nem jelentkeznek a régi tünetek. (A háború kitörése előtt az e betegségben szenvedő gyerekek 30 %-a meghalt.) A doktor nem igazán értette, minek köszönhető ez a változás.
Egyre többe tudtak a lisztérzékenységről
A háború után a halandósági ráta visszaállt a háború előtti szintre. Ekkor jött rá Dr. Dicke, hogy a gabonafélék hiánya idézte elő pácienseinél a tünetmentes időszakot. (A háború alatt a lisztet sok helyen burgonyakeményítőből állították elő. A mai gluténmentes kenyerekben is használnak burgonya- és rizskeményítőt.)
Az orvosok egyre több tünetet kezdtek a gluténbevitellel okolni: puffadás, hasmenés, székrekedés, túl sok szellentés, hasfájás, szédülés és más jelenségek, amik a lisztérzékenységgel járnak. Eleinte tehát gyerekeknél alkalmazott étrend volt a gluténmentes ételek fogyasztása (az orvostudomány akkor úgy vélte, a lisztérzékenység alapvetően a kiskorúakat érinti).
A furcsa dolog az, hogy az orvosok nem buzdították a 20. század második felében az embereket arra, iktassák ki a glutént az ételeikből. De mára a legnépszerűbb étkezési szokás lett az USA-ban. A légitársaságok a hosszú, transzkontinentális járatokon is figyelembe veszik ezt a preferenciát: a jegyvételnél lehet külön gluténmentes ételt kérni.
Lisztérzékenység: autoimmun betegség, nem allergia
A lisztérzékenység a lakosságnak nagyjából a 1 %-át sújtja. A tudósok nem tudták kimutatni, hogy a glutén különösképpen ártalmas vagy jótékony hatású lenne-e a lakosság nagy részénél. Az amerikai National Library of Medicine szerint nagyon kevés tudományos adat van arra vonatkozóan, hogy a gluténmentes étrend javítaná az egészségét azoknak, akik nem szenvednek lisztérzékenységben.
A '70-es évekig az orvosok úgy vélték, a lisztérzékenység alapvetően allergia. De az évtized közepére rájöttek, hogy sejti szinten a betegség kialakulásának az immunrendszer rendellenességeihez van köze. A HLA-DQ2 nevezetű gén -és részben a HLA-DQ8 gén- tette az embereket hajlamossá arra, hogy lisztérzékennyé váljanak. Ez a gén a szervezet immunválaszainak szabályozásában játszik szerepet.
A felfedezés a meglepetés erejével hatott, mivel a tudósok addigra már tudták, hogy a HLA-DQ2 szerepet játszik az 1-es típusú cukorbetegség kialakulásában is, ami autoimmun betegség. Magyarán a lisztérzékenység is autoimmun betegség.
A 80-as évekre az is kiderült, hogy nemcsak a lisztérzékenyek testének nem tetszik a glutén. Azoknál is okozott bajt, akiknél nem fordul elő ez a betegség. Ez a gluténérzékenység - ami nem azonos a lisztérzékenységgel (celiac disease), mint betegséggel. A tünetek ugyanazok, de az immunrendszer nem roncsolja a bélrendszert, pontosabban a bél nyálkahártyáját.
Orvosok lehetségesnek tartják, hogy nem a glutén, hanem valamilyen más fehérje okozza a "gluténérzékenységet". De mivel a gluténmentes étrend náluk is javulást hoz, megszűnnek a tünetek, ezért egyelőre továbbra is helytálló "gluténérzékenységről" beszélni.
A gluténérzékenység tudományos irodalma és kutatása még meglehetősen gyerekcipőben jár, javarészt csak Európában tanulmányozták szakemberek, Amerikában még nem.
A glutén esete az autizmussal és a skizofréniával
A 2000-es években valóságos közellenségnek kiáltották ki a glutént. A glutén megítélését az változtatta meg, hogy 2003-ban Alessio Fasano, egy Olaszországból bevándorolt orvos tanulmányban tette közzé statisztikáit, amiből kiderült, nem igaz, amit sokáig hittek Amerikában, vagyis hogy a Európában jóval gyakoribb a lisztérzékenység, mint az USA-ban. Az igazság az, hogy Atlanti-óceán mindkét oldalán a lakosság ugyanakkora hányada szenved tőle. (Vagyis a társadalom 1 %-a. Ami tízszer több, mint amit Amerikában a betegség gyakoriságának hittek.)
Ettől megrökönyödött a lakosság tudatos egészséges életmódot követő szegmense. Egy idő után már arról is napvilágot láttak tanulmányok, hogy a gluténmentes étrend talán a skizofrén betegeket is segítheti. Vagy az autistákat. Persze nem mindegyiküket, de a skizofrénia esetében a páciensek 20-25 %-ára állítólag jótékony hatással van/lehet az ilyen étrend. Ezek azért nagy számokat jelentenek. Az autizmusnál 20 %-ot emlegetnek a szakértők.
Mégsem kellene elhagyni?
A 2010-es évekre kicsit visszalendült az inga a másik irányba, a glutén már nem tűnt minden rossz dolog előidézőjének, forrásának.
2012-ben Miley Cirus azt írta a Twitteren, hogy gluténmentes diétával fogyott le. (Az énekesnőnek glutén- és a laktózallergiája is van.)
A gluténutálatra rámozdultak az élelmiszeripari szereplők is, egy rakás gluténmentes élelmiszerárut dobtak piacra világszerte. 2013-ra e termékek -ételek és italok- forgalma elérte a 10,5 milliárd dollárt az USA-ban, derült ki a Mintel piackutató cég felméréséből. Ugyancsak 2013-ban léptetett életbe az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerellenőrző Hatóság (FDA) szabályokat az élelmiszerek gluténmentességet feltüntető címkézéséről.
2009 és 2010 között a lisztérzékenységtől nem szenvedő amerikai polgárok 0,52 %-a követett gluténmentes étrendet, 2014-ben már 1,69 %.
Jelenleg Dél-Amerikában, Kínában és India északi részén különösen gyakori e betegség előfordulása. Egyes szakemberek ezt a lakosság étrendjének "nyugatiasodásával" magyarázzák.
De szakértők hangsúlyozzák, hogy akinek nem ellensége a glutén, az ne váljon meg tőle. Merthogy az elhagyása az ilyen embernek többet árthat, mint segíthet. Miért? A gluténmentes ételekben több a kalória és a szénhidrátok, hogy élvezhető ízük legyen, állítja Dr. Runa Watkins, a University of Maryland professzora, akinek a szakterülete a lisztérzékenység.
A gluténmentes diéta azt a veszélyt is hordozza, hogy az ember nem kap meg minden tápanyagot, amire a szervezetének szüksége lenne. Dr. Watkins a B-12 vitamin, a cink és a folsav hiányát emelte ki, ami hosszú távon előállhat a gluténmentes étrendből. Ami nem mellesleg drágább is, mint a hagyományosabb étkezés.
Mérgező diéta?
Egy amerikai kutatás 7471 gluténmentes diétát követő személyt vizsgált és 73 vizeletében a magas koncentrációban találtak arzént, vérükben pedig higanyt. Az Epidemology szaklapban megjelent tanulmány a nagy mennyiségű rizsfogyasztással magyarázta a jelenséget. A rizs ugyanis magába szívja az arzént, ahogy növekszik.
Fasano szerint a glutén el fogja foglalni az őt megillető helyet a gasztronómiában és táplálkozástudományban: egy olyan fehérje, ami nem árt annak, akinek nincs gluténnal kapcsolatos rendellenessége.
Akinek lisztérzékenysége és gluténérzékenysége van, annak azonban ki kell tartani a gluténmentes diéta mellett, mert a betegsége egész életre szól.
Forrás: CNN