2017. május 23. kedd
Dezső napja

Adrian Grenier: A megmentőnket keressük a párunkban

Néhány színész külsejében van egy elem, ami elválaszthatatlan az imázsuktól. Ez ugrik be, ha elhangzik a nevük. Jack Nicholsonnál ez az ördögi mosoly és az ívelt szemöldök. Jayne Mansfieldnek a mellbőség.  Adrian Greniernek pedig a göndör haja, az a dús, bozontos üstöke. A Törtetőkben ismertté vált, immár 40 éves színész a szexszimbólum imázstól is igyekszik szabadulni. Dokumentumfilmeket rendez, ír, producerkedik.

-Mennyire hasonlít(ott) életed a Törtetők (2004-2011) tévésorozat hősének életére?
-Mindig meglepőnek találtam, mennyire hitelesen ábrázolja azt a hollywoodi miliőt a Törtetők. A sorozat kitalálója nagyon jól beletapintott a korszellembe, megtörtént sztorikból szemezgetett, amiket aztán továbbtupírozott, kicsit kiélezett. Amik aztán valóra váltak. Mindenki azt hiszi, hogy a Törtetők egy fikció tévésorozat. De valójában valóság-show volt!
-Gondoltad volna, hogy egy nap olyan híres leszel, mint ahogy ennek a szériának a sztárjaként lettél?8353.jpg
-Nyilván fantáziáltam a sikerről és arról álmodoztam, hogy sikerül elérnem. De amikor megtörtént, utána arra kellett ügyelnem, mindig jelen legyek a pillanatban, ne szálljak el, ne aggódjak olyan dolgok miatt, amik nem fontosak, például, hogy keresi-e a kegyeimet a pincér, meg ilyesmik. Azt hiszem ez olyan tulajdonságom, amit észrevettek bennem a sorozat alkotói, ezért adták nekem a szerepet. Megpróbáltam egyfajta laza, zenszerű kvalitást hozni.
-Mindig ilyen voltál?
-Azt hiszem, igen. Mindig filozofikusan és elfogulatlanul közelítettem meg minden kérdést az életben. Fontos számomra, hogy mindig hátralépjek minden helyzetben, és némi távolságtartással tekintsek rá és értelmezzem a szituációt, mások szempontjait.

 

Szépfiú 

-A külsőd miatt sok egydimenziós szerepet ajánlottak fel neked? Amikor csak a bájgúnárnak vagy a főszereplő lány barátjának kell lenni, semmi többnek.
-Az emberek látnak egy szerepben, aztán megszoknak benne. Azt akarják, hogy az életben is olyan légy. Elvárják, hogy a valóságban is megszemélyesítsd azt az imázst. Így lesznek beskatulyázva a színészek. A szakma is átveszi ezeket az elvárásokat. És ha próbálsz kitörni a skatulyából, nehezükre esik másmilyen karakternek elképzelni téged.
-És mit várnak tőled?
-Hogy én legyek az a srác, aki mindenkivel jól kijön, akivel együtt lehet lógni. Én csak én vagyok. Bocs. Amit kapsz, az én vagyok.
-A Törtetők nem változtatott hát meg, mint embert?
-Nem. Vagy még nem.
-Milyen szerepálmaid vannak?
-Imádnám, ha egy Richard Linklater-filmben szerepelhetnék. Nagyon tetszenek a filozofikus, spirituális mozijai. Amiket Ethan Hawke és Julie Delpy főszereplésével készített. mik egyúttal nagyon is a hétköznapi élet talajában gyökereznek. Mindig úgy éreztem, fontos, hogy a mély gondolatiságot valami kézzelfoghatóval vegyítsük. Az ő filmjeiben pont ez jellemző.
-Tehát egy spirituális pasas vagy, aki azért...
-... tudja élvezni az élet felszínes örömeit is.

 

Show és profit

-Egy nagy szórakoztatóiparnak vagy a része. És a Teenage Paparazzo című dokumentumfilmben kritizáltad a gépezetet.
-Minden a figyelemről szól. A figyelem az árucikk. Hány szempárt tudsz arra a tartalomra behozni, amit alkottál. Meg hány kattintást online. És ma már tobzódunk a tartalmakban, mindenhonnan, mindenféle platformról ömlik ránk. Emlékszem még arra az időkre, amikor a 80-as években még csak 3 tévécsatornát tudtunk nézni otthon.
-Ó, azt hittem ez a fajta médiaínség csak a szovjet blokknak a specialitása volt.
-Na jó, max. 7 csatornát fogtunk. Akkor még nem voltak műholdas adások meg kábelcsomagok vagy internet. Ma minden sokkal sűrűbb, és nehéz kontrollálni, hogy mit érezzünk, mit gondoljunk arról, amit látunk.
-Demokrácia van, mindenki kifejezheti magát, mindenki filmezhet, amit akar.
-Így van. Senkinek nincs már monopóliuma felette. Mindenkinek van esélye arra, hogy kitűnjön, feltűnjön. Ez óriási lehetőség arra, hogy még nagyobb igazságokra világítsunk rá.
-Mennyi esély van erre Hollywoodban? És a nagy médiakonglomerátumok által irányított filmstúdiókban?
-A celebek közül sokan azzal vannak elfoglalva, hogyan tudják pénzre váltani az imázsukat. Szerintem ott követünk el hibát, hogy azt akarjuk, a kapitalizmusnak emberi arca legyen. Márpedig nincs neki. Emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy emberek hozzák létre az egész rendszert. Emberi döntések nélkül a cégek sem léteznek. Nem szabad, hogy a cégeket, mint jogi személyeket olyan erővel ruházzuk fel törvényileg, hogy egyenrangúak vagy nagyobbak nálunk - erről szólt a The Corporation című dokumentumfilm. A döntéseket nem a vállalatok hozzák. Hanem az emberek.

 

Szerelem, romantika

-A filmszínészkedés hölgyrajongókat hozott neked. A suliban is nagy kedvenc voltál?
-Nem. Ügyetlen kölyök voltam. Ráadásul egyke. New York-ban nőttem fől és 13-14 évesen már önállóan mászkáltam mindenfelé a városban, lófráltam a haverjaimmal. Éjnek évadján is.
-Romantikus srác vagy?
-Nem tudom... Tudok az is lenni. Ha találok egy gyertyát. Akkor gyertyafényes lesz a randi. Azt hiszem Platón mondott valami olyasmit, ha erős társadalmat akartok, tüntessétek el a művészeket és a költőket, mert illúziókat szőnek a tudatunkba. Nem hagy nyugodtan az a gondolat, hogy talán a kultúránk illúziókat táplált belénk a romantikus szerelemről. Miközben a realitás az, hogy a szerelemért meg kell dolgozni. Az kemény munkát és elköteleződést igényel. Nemcsak a szerenádról és a gyertyafényes vacsoráról szól. Szeretnék erről a témáról egy dokumentumfilmet készíteni. Természetesen személyes hangú alkotás lenne.
-Lehet, hogy az életkorod beszél belőled? Régebben talán naivabb és romantikusabb voltál, most meg már józanabb, talán cinikusabb is?
-Ha New Yorkban nő fel az ember, szinte szükségszerű, hogy valamennyire ironikussá és cinikussá válik. Én mindig is az voltam. Sokat voltam szerelmes. Még nem tudom pontosan mit akarnék mondani ezzel a dokumentumfilmmel. Majd menet közben kiderül, az alkotás folyamata egyben a felfedezés folyamata.
-Megkérdőjeleznéd benne a hollywoodi romantikus filmek filozófiáját?
-Teljes mértékben. El sem tudnám mondani, hány lánnyal vitatkoztam már azon, hogy valami olyasmit keresnek, amit a tévében láttak. Meg a filmekben. Érzésem szerint egy sikeres párkapcsolathoz ennél sokkal józanabb megértése szükséges annak, hogy mi is a szerelem.

A szerelem nem a szőke herceg fehér lovon kezdetű dolog. Amint mondtam, kemény meló. Senki nem védelmezi meg a közted és a párod között lévő szerelmet, ha ti nem teszitek. Azt hiszem mindannyian keresünk valakit, aki megment minket. Hát ez nem fog megtörténni. A dolog nem így működik. Régóta küzdök ezzel a témával. De azt hiszem, kezdek jobb lenni a románc terén.