Nem segítenek a rák ellen az antioxidánsok, sőt árthatnak is
Rengeteg antioxidánst tömünk magunkba vitaminkapszulák formájában, mintha azok valamiféle életelixírek lennének, s a hosszú élet titkát adnák. Legjobb esetben is hatástalanok. Sőt, egyes tudósok szerint meg is rövidíthetik az életünket.
A California Institute of Technology munkatársa, Linus Pauling 1964-ben kezdett C-vitamint szedni a reggeli narancsléjéhez.
Az antioxidánsok apostola
Az ekkor 65 éves tudós rendíthetetlen, kimeríthetetlen munkabírással rendelkezett, 30 évesen ő állt elő azzal a teóriával, hogy az atomokat molekulákban kapcsolódnak egymáshoz, ötvenes éveiben a fehérjéket -az élet tulajdonképpeni alapköveit- kutatta, s munkája segítette hozzá Francis Cricket és James Watson a DNS felfedezéséhez. Pauling is részesült Nobel díjban, akárcsak Crick és Watson.
Pauling hitt az antioxidánsok jótékony hatásában. 1970-ben jelent meg How To Live Longer and Feel Better (Hogyan éljünk hosszabban és érezzük jobban magunkat) című könyve, amit egyből elkapkodtak. Bestseller lett. Pauling naponta 18 gramm antioxidánst szedett, ötvenszer(!) többet, mint az ajánlott adag.
Az antioxidáns csak egy gyűjtőnév. Az antioxidánsok a molekulák azon fajtájába tartoznak, melyek E-vitamint, bétakarotint és folsavot tartalmaznak. A teória az volt, hogy ezek segítenek semlegesíteni az erősen reaktív molekulákat, a szabadgyököket.
Könyve második kiadásában az influenzát is hozzátette azon betegségek listájához, amit könnyen lehet orvosolni táplálékkiegészítőkkel. A listán szerepeltek még az érrendszeri betegségek, a szürke hályog, sőt a rák is. Pauling vallotta, hogy az öregedésből eredő testi bajokat is enyhíteni tudják a vitaminok.
A 80-as években még azt is állította, hogy a HIV vírust is lehet gyógyítani C-vitaminnal. (Ennek semmi valóságalapja nincs.)
Paulingnek hála, a vitaminpirulák és egyéb táplálékkiegészítők eladásai az egekbe kúsztak. Az ő reputációja viszont az akadémiai világban, a tudományos közösségben hanyatlani kezdett. Az évek során tudósok kimutatták, hogy a C-vitamin és más táplálékkiegészítők állítólagos jótékony hatásának vajmi kevés tudományos bizonyítéka van.
Szabadgyökök vs. antioxidánsok
1954-ben Rebeca Gerschman a University of Rochester kutatója jelentette ki először, hogy a szabdgyökök valószínűleg veszélyt jelentenek a testnek. 1956-ban a Berkeley-ben lévő University of California Donner laboratóriumában Denham Harman állapította meg, hogy a szabad gyökök a sejtek állapotának romlásához, betegségekhez és végső soron öregedéshez vezetnek. Harman a 70-es években is az antioxidánsokat látta a szabad gyököket hatástalanító eszköznek, mert befogadják az elektronokat a szabad gyökökből.
A Harman által vizionált kísérleteket, melyek bebizonyítanák az antioxidánsok kedvező hatását, sokszor elvégezték egereken az elmúlt évtizedekben (a 70-es, 80-as években némelyiküket még genetikailag is módosították, hogy szervezetük megfelelőbb legyen az antioxidánsok befogadására), de a tesztek kevés eredménnyel jártak. Sem a betegségeket nem szüntették meg, sem az öregedést nem állították meg.
A közvélemény mégis fontos egészségjavító eszköznek tartja az antioxidánsokat.
Sőt, az embereken végzett kísérleteknél az látták a tudósok, hogy még növekedett is a rákos megbetegedések előfordulása.
Növeli a rák kockázatát az antioxidáns?
- Egy klinikai teszt során abban a csoportban, mely vitaminkiegészítőket kapott, 16 %-kal nagyobb volt az előfordulása a tüdőráknak. Ezt egy 29 133 finn emberen végzett vizsgálatban állapították meg. (Igaz, mindegyikük dohányzott. De a lényeg az, hogy béta karotin nem védte meg őket a tüdőráktól.)
- A menopauza utáni életkorban lévő amerikai nőknél azt látták, hogy miután 10 évig szedtek folsavat, ami a B-vitamin egyik fajtája (B9), minden nap 20 %-kal(!) nőtt náluk a mellrák kialakulásának kockázata azokhoz a nőkhöz képest, akik nem kaptak folsavat.
- Egy 1996-os, 1000 erős dohányosra kiterjedő vizsgálatot 2 évvel a tervezett időpont előtt kellett abbahagyni, mert miután mindenki kapott béta karotint és A-vitamint, 28 %-kal nőtt a tüdőrák előfordulása köztük. 17 %-kal növekedett a halálozási arány. A placebót szedő csoporthoz képest minden évben hússzal több ember halt meg a vitaminokat szedők körében. A 4 éves kísérlet során ez 80 halált jelentett. Így hát abbahagyták a kísérletet
Vagyis minden egyes vitamin-adaggal, amit reggelijéhez elfogyasztott, a cikkünk elején emlegetett Nobel-díjas Pauling nemhogy segítette, hanem éppen hogy ártott a szervezetének.
Olykor jótékony hatású
Voltak kísérletek, melyek kimutattak némi kedvező hatást, de leginkább azoknál, akik nem részesültek egészséges táplálkozásban.
2012-ben egy 27 klinikai kísérletet összegző tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a bizonyítékok nem igazán támasztják alá, hogy az antioxidánsoknak kedvező lenne a hatása. A 27-ből csak 7 kísérlet mutatta ki, hogy valamiféle jótékony hatással járt volna az antioxidánsok bevitele a szervezetbe. A szivér-koszorú-betegség és a pajzsmirigyrák kockázatát csökkentette. 10 kísérlet egyáltalán semmilyen gyógyhatást nem mutatott ki, 10 kísérletben pedig mérhetően rosszabb állapotba kerültek az alanyok, mint amilyen állapotban korábban voltak. Főleg tüdő- és mellrák alakult ki náluk.
Pauling 1994-ben halt meg prosztatarákban. A nagy fókuszcsoportú klinikai kísérletek eredményei, melyek az antioxidánsok káros hatására figyelmeztettek, csak Pauling halála után jelentek meg.
A vitaminok és a rák
A C-vitamin bevitele még a közönséges megfázás tüneteit sem feltétlenül tudja enyhíteni. A túl sok antioxidánst fogyasztó embereknél kísérletek azt látták, hogy megnőtt a rák kifejlődésének kockázata.
- A U.S. National Cancer Institute 2007-ben közzétett tanulmánya szerint azok a férfiak, akik multivitaminokat szednek, kétszer nagyobb eséllyel halnak meg prosztatarákban, mint azok, akik nem szednek ilyen pirulákat.
- 35 533 egészséges férfin végeztek vizsgálatot 2011-ben: E-vitamin és szelént kaptak. 17 %-kal ugrott meg körükben a prosztatarák előfordulásának gyakorisága.
A Pauling által egekbe magasztalt C-vitamin a megfelelő adagban valóban semlegesíti a szabad gyököket azzal, hogy befogadja a szabad elektronjaikat. De azzal, hogy befogadja az elektront, a C-vitamin maga is szabadgyökké válik! Vagyis képes rombolni a sejthártyát, a fehérjét, a DNS-t. A C-vitamin "kétfejű, Janusz arcú jelenség, egy Dr Jekyll-Mr Hyde, az antioxidánsok oximoronja."
A megfelelő körülmények között a C-vitamin-reduktáz enzim visszahozhatja a C-vitamin antioxidáns természetét. De az ember túl sok C-vitamint vesz be, ez a hatás közel sem garantált.
Kellenek a szabadgyökök
Gyarapodnak a bizonyítékok arra nézve is, hogy a szabad gyökök elengedhetetlenül fontosak az egészségünk szempontjából. Nélkülük a sejtek kontrollálatlanul nőnének tovább és osztódnának. Ez a rák.
A szabad gyökök molekuláris hírvivőkként viselkednek olykor, a sejt egyik részéből a másikba hordoznak információt. Ilyen minőségükben részt vesznek a sejt növekedésének szabályozásában, vagyis abban, hogy mikor választódik ketté és mikor hal meg a sejt.
Amikor a szervezetre nyomást gyakorol egy nem kívánatos baktérium, a test nagy számban állít elő szabad gyököket, hogy afféle segítsék az immunrendszert. Ugyanis miután a makrofágok és a limfociták elkapják a kórokozókat, a szabad gyökök feladata, hogy megsemmisítse a betolakodót.
Az antioxidánsok szűrik ki a felesleges anyagokat a vérből, hogy azok a vizeletben távozhassanak.
"Senki sem tagadhatja, hogy a C-vitamin fontos az egészséges élethez, akárcsak az antioxidánsok, de hacsak nem az orvos utasítását követjük [azzal, hogy extra adagokat szedünk be belőlük], ezek a táplálékkiegészítők nem lesznek a hosszú élet vágyára adott válaszok", írja a BBC.
Cleva Villanueva, a mexikói Instituto Politécnico Nacional munaktársa úgy látja, antioxidánsok akkor érdemes szedni, ha kimutatható, hogy valamelyikből hiányt szenvedünk. És akkor is az a leghasznosabb módja a fogyasztásuknak, ha a természetes táplálékunkban van benne. A szakember a gyümölcsökben és zöldségekben gazdag étrendet ajánlja e célra, hozzátéve, hogy sokszor az ilyen étrend hasznos hatása sem feltétlenül csak az antioxidánsoknak köszönhető, hanem az oxidánsoknak és más hozzátevők egyensúlyának az ételekben. Sokszor ezen egyéb hozzátevők szerepe, funkciója nem eléggé világos a tudomány számára sem.
Forrás: BBC: