Ilyen érzés csakis élelmiszerpótló vitaminitalon élni egy hétig
A jövő megérkezett. Élelmiszerhelyettesítő italokkal is lehet élni. Egy amerikai újságíró egy hétig fogyasztott ilyen terméket, és újságcikkben számolt be arról, mit érzett a kísérlet ideje alatt. Érdekes pszichés és fizikai hatásokat tapasztalt.
A cikk a következő beszédes mondattal indul: "Az ember nem tudja, milyen jó dolog az étel, míg el nem veszíti". Ez már megadja az alaphangot. A hiperszuper-vitaminital szürcsölgetése nem ugyanaz a fizikai élmény, mint jóízűen csámcsogva elfogyasztani szilárd ételeinket.
Kezdődik a kísérlet
Rob Price, a Business Insider zsurnalisztája egy hétig a Huel nevű élelmiszerhelyettesítő italt itta, amely gyártója szerint megadja az embernek az összes nélkülözhetetlen vitamint és tápanyagot, amire szüksége van. A vásárlók többsége persze étrendkiegészítőként használja és akkor issza, amikor éppen nincs ideje vagy kedve főzni. Vannak benne fehérjék, vitaminok, szénhidrátok, ásványi anyagok, növényi rostok. Egy pohár ital nagyjából 500 kalóriát tartalmaz. Porszerű formában kapható, ezt kell vízzel higítani és elkeverni. Olyasmi, mint egy fehérjeturmix. A por egyébként főzésnél is használható.
Price két fajtát kapott az angol cégtől, mely a Huelt gyártja: ez ízetlent és egy vanília ízűt. Ezen kívül három ízesítő anyagot is küldtek neki (csokoládé, banán, toffee). Price a csoki ízesítést választotta a legtöbb napon, mert egyedül ezt tartotta elviselhetőnek.
Az újságíró egy hétig tehát semmilyen más élelmet nem vett magához, ez volt az alapszabály. Másfajta italokat azonban fogyaszthatott a Huel mellett. Elmondása szerint a kísérlet "nem volt nagy élvezet".
Az első reggelen az ízetlen variációt próbálta ki. A verdikt: "pocsék". Olyan íze volt, mint a lisztnek. Még aznap a munkahelyén egy kollégája elkedvetlenítette: ha az ember nem rág eleget, fogai kilazulnak az ínyben, mozogni-lötyögni kezdenek.
Price az első nap végén már az evésről álmodozott gondolatban. Elhatározta, hogy meló után hazamegy és rendel egy pizzát. Aztán leesett neki a tantusz: még egy hétig muszáj kibírnia a rágás nélküli létezést.
Gondoljon csak bele az olvasó. Hány napig bírta ki evés-rágás nélkül az életében? Egy napig? Másfél napig? Két napig?
A hétvégén Price bulizni ment a haverjaival. Vajon hogy tudja elviselni majd az alkoholt most, hogy nincs a szervezetében szilárd élelem? Mint kiderült, meglepő módon jól. Nem lett részegebb hamarabb vagy könnyebben, mint máskor. Price ugyan nem volt oda a Huelért, de szerinte működött. Amíg rendszeresen itta, nem érezte, hogy éhes lenne, és fáradtság sem lett úrrá rajta.
Együnk is mellé!
Az italport gyártó startup cég társalapítója, Julian Hearn például a rohanós étkezések kiváltására használja termékét. Reggelire és ebédre. Este viszont a családjával étkezik. A hagyományos módon. Price tanácsa: hajtsuk fel gyorsan az italt, hamar essünk túl az egészen, ne kortyolgassuk úgy, mint egy hagyományos italt.
A szóban forgó egy hét során sokan kérdeztek rá nála, vajon nincs-e hasmenése (időnként elég zavartan célozgatva a témára). A gyomra teljesen jól viselkedett. Holott a Huel ismertetése figyelmeztet rá, hogy a termék egyeseknél szélhajtó hatású, másoknál meg székrekedést okozhat.
A 70-es évek hollywoodi scifijeiben már feltűnt az ötlet, hogy egy nap minden tápanyagunknak iparilag előállított vitaminkészítményekből szerezzük be. Erről szólt a Zöld szója (1973) Charlton Heston főszereplésével - ott planktonokból állította elő egy nagy multicég az emberek élelmét, mert az emberiség felhasználta a szárazföldi növényvilágot és visszafordíthatatlanul elszennyezte a természetet.
A Szilícium-völgyben működik a Soylent nevű cég, mely szintén élelmiszerkiváltó italt készít.
Price az embert próbáló egy hét után nagy örömmel látott neki egy kiadós reggeli elfogyasztásának. Bagel, rántotta gombával. Egyébként az újságíró fogai nem kezdtek lötyögni.
Forrás: Business Insider