Alattomosak a fehérjehiány következményei
A fehérje központi téma a dietetikusok és a fogyókúraguruk hitvallásaiban. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a protein bevitele telítettségérzést ad, pontosabban elnyújtja ezt az érzést. Tehát több ideig nem érzünk késztetést arra, hogy ismét együnk. Gyakran évekbe telik, mire a káros mellékhatásoknak előjönnek. Nem árt odafigyelni, mennyi fehérje van az étrendünkben.
A szakértők ugyanakkor megosztottak a tekintetben, hogy pontosan mi az optimális mennyiségű fehérje, amit el kellene fogyasztani naponta. Arról persze nincs vita, hogy a fehérjében található aminosavakra nagy szüksége van a szervezetnek ahhoz, hogy egészséges maradjon. A szíverek falaitól az izmokat fedő szöveteken át a csontokig sok mindennek van szüksége a fehérje aminosavaira, amik a test építőkövei.
Ha kevés
Ha túl kevés fehérjét fogyasztunk, a szervezet elkezdi lebontani azt a test egyes részeiben, hogy így szerezze meg a kívánt aminosavakat, figyelmeztetett Dr. Harold Franch, az amerikai Emory University professzora, aki régóta tanulmányozza a fehérjék szerepét az étkezésünkben.
Persze ha nem kell, testünk nem végez ilyesfajta önrombolást, de ha az ínség döntés elé kényszeríti, elkezdi lebontani a vázizomzatból a fehérjéket, hogy ellássa aminósavakkal a szívet és más létfontosságú szerveket, magyarázta a Time Magazine-nak Wayne Campbell, a Purdue University táplálkozástudományi professzora.
A Wikipedia így definiálja a vázizmokat: "Mint aktív mozgató szervek a csontokra hatnak, azokat egymáshoz közelítik vagy távolítják; azonkívül előfordulnak az érzékszervekben, (külső szemizmok) zsigerekben (garat- és gégeizmok), testüregek falát alkothatják (bordaközi izmok, hasizmok, medencefenék izmai), ill. egymástól elhatárolhatnak (rekeszizom)."
A vázizmok vastagsága amúgy is csökken az idő múlásával, ez az öregséggel vele járó folyamat (már a negyvenes éveinkben vagy az ötvenes éveink elején megfigyelhető), szarkopéniának hívják ezt a jelenséget. Így hát óvakodni kell attól, hogy az elégtelen fehérjebevitel miatt a szervezetünk rásegítsen erre a fogyásra.
A szarkopénia gyengíti fizikai erőnlétünket, nehezünkre esik mozogni és tárgyakat emelni miatta.
Campbell ugyanakkor hangsúlyozza, ha túl sok proteint eszünk, az nem akadályozza meg a szarkopénia kialakulását. Megfelelő mennyiségben kell fogyasztani proteint és nem szabad lemondani a testmozgásról sem, ez a kettő együtt késleltetheti a kialakulását.
Miért káros?
Az alapjában véve egészséges embereknél az elégtelen fehérjebevitel káros hatása sokáig észrevétlen marad. Tévképzet, hogy a rossz táplálkozás e tekintetben gyorsan megbosszulná magát, szögezte le Douglas Paddon-Jones, a University of Texas professzora, aki Campbellel karöltve kutatta a témát.
Paddon-Jones érzékletes hasonlattal világította meg, mit tesz a kevés fehérje fogyasztása az emberrel: olyan ez, mint amikor egy (nem téglaépítésű) házat megtámadnak a hangyák. Sok időbe telik, mire össze-visszalyuggatják a falakat, olyannyira, hogy azok elporladnak és összeomlanak. Így fejti ki alattomos aknamunkáját a fehérjehiány is.
Amikor viszont elkezdenek mutatkozni a tünetek, akkor nagy baj van, a negatív mellékhatások ugyanis nem enyhék. Ha az ember megsérül vagy megbetegedik, az immunrendszernek nehezebbre fog esni leküzdenie a válságot. Ha például elesik az ember, nem lesz elég ereje ahhoz, hogy felálljon. Ha pedig ágyba kényszerülünk betegség miatt, arra leszünk figyelmesek, hogy hamar elszáll az energiánk.
Mint a hangyák által szétfúrt ház, a fehérjehiányos is épnek tűnik kívülről, de belül gyengül a konstrukció.
Nehezíti a hosszútávon fennálló fehérjehiány diagnosztizálását, hogy a tünetek nem mindig egyértelműek. A Paddon Jones és Campbell szerint szinte lehetetlen, hogy egy laikus meg tudja állapítani önmagáról, bajai forrása az elégtelen fehérjebevitel. Az öndiagnózis e téren ritka, mint a fehér holló.
A jó hír viszont az, hogy az emberek többségét -legalábbis a nyugati világ fejlett országaiban- nem érinti a fehérjehiány, mivel szinte mindenfajta állati eredetű élelmiszer, amit elfogyasztunk, tartalmazza a létfontosságú aminósavakat, a tojás, a hús, a hal, a tejtermékek egyaránt. Ha ezeket rendszeresen és kellő mennyiségben esszük, alighanem nem lesz okunk panaszra.
Még a vegánok is hozzájuthatnak a kívánt fehérjékhez és aminosavakhoz a növényi alapú étrendjükből. A szója, a borsófélék, a dió, a babfélék lefedhetik a szervezet igényeit. Viszont ha terhesség alatt vagy 65 évnél fölött követ az emberi ilyen étrendet, esetleg betegséggel bajlódik, nem árt konzultálni orvosával vagy egy dietetikussal, hogy megfelelő-e a fehérjebevitele.
Forrás: Time Magazine