2017. június 27. kedd
László napja

8 jel, hogy jól működik a párkapcsolata

Az együttélés választottunkkal nemcsak romantikus, gyertyafényes vacsorákat jelent. Hanem kötelezettségeket is, a költségek megosztását, a fürdőszoba kitakarítását, az üvöltő csecsemő lecsillapítását, és minden olyan egyéb apróságot, aminek megosztása alapértelmezett egy jól működő kapcsolatban. Lássuk, az Öné milyen?!

Az egymás iránt érzett szenvedély, elkötelezettség és kötődés időnként nyilvánvaló, gyakran viszont nem. Pszichológusok évtizedek óta kutatják, mik a sajátosságai egy hosszú távon is jól működő, időt álló párkapcsolatnak.


Íme néhány jele annak, hogy a látszólagos nézeteltérések ellenére alapvetően mégis csak minden rendben Ön és a párja között, és mindkettőjüknek elégedettséget és boldogságot jelent az összetartozás. Ha az Ön párkapcsolata nem meríti mind a 8 kritériumot, az még nem jelenti azt, hogy tönkrement a viszony és szakítani kellene! Az alábbi állításokat egy 2007-ben végzett kutatásból állították össze szakemberek. 300 házas embert faggattak telefonon arról, milyen a párkapcsolatuk és mennyire érezték magukat szerelmesnek. Ezután 400 New York-i férjet és feleséget kérdeztek ki.

 

Örülünk a párunk sikerének

7547.jpg

Szívből örülünk, ha valami jó dolog éri társunkat. Ez az alapvető feltétele annak, hogy pozitív a köztünk lévő viszony, és nagyjából mentes a játszmázástól. Ha a férj vagy férfi élettárs elé azzal a hírrel toppan be a felesége/párja, hogy előléptették a munkahelyén, a pozitív-konstruktív reakció erre az, hogy a férfi örül, dicsér, büszke.

A passzív-konstruktív válasz jellemzői: egy meleg mosoly és egy kurta megjegyzés: "Ez jó hír".
Az aktív-destruktív reakció fonákjára fordítja az örvendetes fejleményt: "Ez azt jelenti, hogy ezentúl még több időt fogsz a munkahelyeden tölteni? Biztos, hogy elbírsz ennyi melót?"
A passzív-destruktív reagálás így hangzik: "Ó, tényleg? Nem fogod elhinni, mi történt velem, ahogy hazafelé jöttem." Vagyis ignorálja a párját ért örvendetes fejleményt és a saját életének eseményeit helyezi előtérbe.
Természetesen az első reakció, az aktív-konstruktív magatartás volt a leginkább jellemző azokra a párokra, ahol a felek a legerősebb elégedettségérzésről számoltak be a kapcsolatukban.

 

Önálló programok, haverokkal

Ahogy felgyorsult életünk, a számítógépes munkavégzés és az összekapcsolt, hálózati világ révén megnőtt a munkatempónk, valamint a ránk háruló feladatok mennyisége. Egyre több elvárást helyezünk párunkra is. Segítsen ebben-abban, intézze el ezt-azt, ugorjon be ide-oda ezért-azért. Mindig van valami. És ha nem végzi el, korholunk rá. A dolog itt még nem áll meg. Párunkat egyenrangú pénzügyi partnernek szeretnénk - aki arányosan állja a költségek felét -, eközben védőangyalunk és testi-lelki társunk is.


Persze szeretnénk a saját kis önálló életünket is megtartani. Legalább időnként saját programokkal, párunk nélkül. Ez rendszerint a vele való megismerkedés előtti időkből eredő baráti kapcsolatok ápolását jelenti.
Eli Finkel pszichológus kutatásai szerint, nem szabad a párunkba belevetíteni minden igényünket. Ha rendszeresen szervezünk programokat a barátnőinkkel/haverjainkkal, az erősíti bennünk azt az érzést, hogy nem vagyunk függésben a párunktól.

 

Hasonló a humorérzékünk

Ez is nagyon fontos, hogy két ember hasonló értékrenddel rendelkezzen, hasonló dolgokat tartson menőnek, cikinek (ergó tud rajtuk nevetni) és felháborítónak (kifigurázva azokat).
Ha az ember hosszú távon boldog és jól működő házasságot akar, elengedhetetlen, hogy a két fél humorérzéke hasonló legyen. Ezt persze nem lehet a másikba belenevelni. Ez a fajta összhang vagy ott van, vagy nincs.


Neil Clark Warren, az eHarmony társkereső honlap alapítója a hasonló humorérzéket "social lubricant"-nek (azaz "társas síkosítónak") titulálta. Ha ugyanazokon a dolgokon tudunk nevetni, az összeráz, összeolvaszt két embert. Ide tartozik az is, amikor két szerelmes saját nyelvezetet talál ki, évődő beceneveket, vagy másokra és tárgyakra akasztott gúnyneveket, esetleg szójátékokkal ugratják egymást, és ezeket mindketten murisnak tartják.

 

Egyenlő a feladatok megosztása

Egy közvéleménykutatásban a válaszadók 62 %-a vélte úgy, hogy a boldog házasság egyik alapfeltétele az elvégzendő teendők egyenlő megosztása. Hogy semelyik fél se érezze úgy, a lelkét kitéve, erejét megfeszítve gürcöl és végez el mindent - vagy sok mindent - a másik helyett, hogy együtt tartsa a párkapcsolatot.


Bár nemek szerint változni szokott, ki mit gondol a sikeres párkapcsolatról, ebben a kérdésben nem volt eltérés. Ma már több házimunkát végeznek a férfiak, mint akár csak néhány évtizeddel korábban - de annyi biztos, mégis még mindig a nők végzik el a teendők oroszlánrészét. A vélekedés az egyenlő munkamegosztásról tehát szép elv, de a gyakorlat még mindig mást mutat.

 

Együtt próbálni ki új dolgokat

7548.jpg

Ez nemcsak a szeretkezési pozitúrákra vonatkozik. Egy 1993-as vizsgálatban 50 középkorú házaspárt osztottak három csoportba. Az egyik hetente 90 percig folytatott olyan új tevékenységet, amit eddig még nem próbáltak. A másik csoport ugyanennyi időt töltött hetente kellemes, de alapvetően rutinos dolgokkal, amikhez már hozzá voltak szokva. A harmadikat nem kérték meg, hogy csináljanak bármit együtt.
Tíz hét elteltével azoknak a párkapcsolatában ment végre minőségi javulás, akik új dolgokat próbáltak ki együtt. Ők érezték a legelégedettebbnek is magukat.


A kutatást végző pszichológusok azonban óva intettek, ne becsüljük túl az újdonság erejét, az ugyanis önmagában nem képes megmenteni egy válságba került párkapcsolatot. Akiknek a kapcsolata viszonylag jó, de kissé unalmas, oda viszont pezsgést és izzást vihetnek az újszerű élmények.

 

Nincsenek mélyrepülések a kapcsolatban

Kiegyensúlyozott és nagy kilengésektől mentes a románc. Kutatók négy állapotot vizsgáltak: drámai, konfliktussal terhes, társasági orientáltságú és partnerfókuszú.
A "drámázó" pároknál nagy volt a fluktuáció az elkötelezettségüket illetően.
A partner-centrikus kapcsolatnál csak akkor csökkent az egymás iránti elkötelezettség érzése, ha a felek nem tudtak elég időt tölteni egymással.
A társasági orientáltságú kapcsolatok esetében akkor enyhült az egymás iránti vonzalom, ha barátok és a család nyomására megváltozott az egyik (vagy mindkét) fél véleménye a párkapcsolatról.
A konfliktussal terhes (v)iszonyban, ahol a két személy gyakran vitatkozott, a változások nem voltak nagyok az egymás iránti érzésekben, de jóval gyakoribbak, mint a többi, eltérő típusú kapcsolatnál.


A legnagyobb eséllyel a partnerfókuszú kapcsolatot megvalósítók indultak el abba az irányba, hogy hosszú távon is együtt maradjanak, míg a drámázó pároknál volt a leginkább sanszos, hogy előbb-utóbb szakítanak.

 

Veszekedés után békülés

John Gottman párkapcsolati tanácsadó szerint a tartós és boldog párkapcsolat titka az, hogy az emberek legyenek képesek elsimítani a sértések vagy vádaskodások keltette rossz érzéseket, vagyis megreparálni a köztük lévő kapcsot egy alapos tirádafesztivál után.


Az szinte lehetetlen, hogy sose pattanjon elő valami, ami konfliktusra adhat okot, de az már az egyénen múlik, hogyan közelíti meg a visszás témát és hogyan kommunikálja nézeteit, érzéseit a párja felé.
A jól működő párkapcsolatban a felek odafigyelnek egymásra, ha a másiknak rossz érzése van valami miatt és azt közli. Ilyenkor hangsúlyt fektetnek rá, hogy leállnak a dolgaikkal és odafigyelnek a másikra, mert ott van a szándék, hogy meg akarják oldani a felmerült problémát. Egyikük sem akarja, hogy a másik szenvedjen.

 

Hol jár az eszem?

Minél többször gondolunk a párunkra, míg távol vagyunk tőle, annál inkább érzünk szerelmet iránta.
A férfiaknál inkább az figyelhető meg, hogy ha nehezen tudnak koncentrálni az előttük lévő feladatra, mert párjukra gondolnak, az erősíti bennük a szerelem érzését.

 

Forrás: Business Insider, Psychology Today, eHarmony, Science of Relationships, The New York Times