Csak a barátaink fele kedvel minket igazán?
Egy új felmérés szerint a barátságoknak csak a fele kölcsönös. A többinél az egyik barát szíve jobban benne van a dologban, mint a haverjáé. Mi állhat ennek hátterében? Érdeklesés? Felszínesség? Túlzott optimizmus?
Ha az embernek nincsenek jelentőségteljes baráti kapcsolatai, aligha tud józan és kiegyensúlyozott maradni ebben a rohanó világban. Ha nincsenek bizalmasai, akiknek kiöntheti a szívét, az megbosszulja magát. Sérülhet mentális egészsége, elidegenedés és depresszió alakulhat ki.
Cim-cim-cimbora
A Plos One nevű lapban megjelent tanulmány ugyan nem állítja azt, hogy a barátaink fele csak megjátssza, hogy szívén viseli a lelki jólétünket, de arról sokat elárul a vizsgálat, hogy a másik ember hogyan értékeli, milyennek tekinti a baráti kötődést.
Az, hogy valaki kedvel minket, még nem jelenti azt, hogy barátjának tekint. Elvégre még olyan barátja is van az embernek, aki az agyára megy. A kutatók két szemszög szerint vizsgálták a barátságokat: kölcsönösek-e, vagyis milyen gyakori, hogy mindkét fél barátjának tekinti a másikat. Továbbá hogy ez a kölcsönösség együtt jár-e azzal, hogy a barátok befolyásolni is tudják egymást?
Kölcsönösség
A tudósok egy közel-keleti egyetem menedzser szakának 84 diákját kérdezték meg, hogyan értékelik "barátalapanyagként" a többi 83 diáktársukat. Nullától 5-ig terjedő skálán kellett osztályozniuk mindenkit.
A nulla azt jelentette, hogy nem ismeri a másik személyt, az 5 azt, hogy a legjobb haverja. A 3 azt, hogy barát.
Arra is kíváncsiak voltak a kutatók, a diákok szerint a többi tanuló hogyan értékeli őt.
- A 84 diák által benyújtott 6972 értékelésből mindössze 1353 minősült barátságnak.
- E barátságok 94 %-ánál gondolták úgy az alanyok, hogy kölcsönös kötődésről van szó.
- Ugyanakkor az eseteknek csak 53 %-ában volt ez a helyzet. Vagyis minden második "barátságnál" a haver egyedül volt azzal, hogy a másik embert barátjának tekintette. Az illető nem viszonozta ezt az érzést.
Helyezkedés?
A kutatók azzal a teóriával szolgáltak erre a jelenségre, hogy az emberek többsége túlzottan optimista a jól pozicionált, sikeres, jó anyagi helyzetű egyénekkel való ismeretségeivel kapcsolatban. Magyarán: az ember azt hiszi magáról, hogy ő is olyan fontos az ilyen embereknek, mint amennyire ő fontos nekik. Vagyis olyan emberekbe vetítjük bele a barátság jelenlétét, akik prominensek és hatásuk van egy tágabb közösségre.
Befolyásolás: fitnesszhaver, gym buddy
A kutatók egy másik kísérletet is végeztek. Olyan szoftver telepítettek a résztvevők mobiljára, ami figyelte a fizikai aktivitásukat (futás, edzés, séta, stb.) és jutalmakat, pontokat osztott azért, ha sok mozgást vittek életükbe. A szoftver összepárosított két embert, és ha mindketten jól teljesítettek, egyikük a másik fejlődéséért is kapott jutalmat. Vagyis érdekükben állt, hogy hassanak egymásra, több testmozgásra ösztökéljék a másikat. Itt már bejön a képbe a barátság és az egymásra hatás kérdése.
Azt gondolnánk, hogy azok, akik egyaránt barátjuknak tekintik a másikat, jobban tudnak hatni egymásra. A kutatás megerősítette ezt az elgondolást. A nem kölcsönös "barátságoknál" viszont az a fél, aki nem tekintette a másik embert a barátjának, nem is hatott rá inspirálóan. Ugyanakkor az a személy, aki barátjának tekintette azt, aki őt nem tekintette annak, képes volt befolyásolni a másikat. Mert ő érzelmileg motivált volt arra, hogy pozitívan hasson az állítólagos haverjára.
Persze az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy ebben a szórásban még alacsonyabb volt a kölcsönösség az összepárosított felek között: 45 %, míg az említett egyetemi osztályban 53 %. Hasonló, évekkel korábban végzett kutatások egyébként 34-53 % közötti arányt találtak kölcsönös barátságokra.
Forrás: The Conversation, Plos One