2024. április 24. szerda
György és Debóra napja

Nem megúszható a hazai egészségügy átalakítása

Több sebből vérzik a hazai egészségügy. Súlyos orvoshiány van az alapellátásban, a házi fogorvosi ellátás is gondokkal küzd, problémás a kórházak színvonala, nem átláthatók a betegutak, kilométeresek a várólisták. Vajon gyógyítható a beteg? És ha igen, hogyan?

A humánerőforrás-krízis a teljes magyar egészségügyi ágazatra jellemző - hangsúlyozta Beneda Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) egészségpolitikáért felelős helyettes államtitkára Siófokon, a Magyar Kórházszövetség XXVIII. kongresszusának nyitónapján.

 

Át kell alakítani a jelenlegi struktúrát5909.jpg

Beneda Attila szerint a háziorvosi ellátás területén 5-10 éven belül egészen bizonyosan komoly orvoshiány lesz, mert annyi orvost, amennyi kikerül a rendszerből, nem tudnak majd pótolni. Egyetlen megoldásnak a szakdolgozói réteg képzését nevezte, az ő továbbképzésükkel és utóképzésükkel tudnának szakképzett segítséget biztosítani a háziorvosoknak.

 

Elvileg már készül azoknak az egészségügyi feladatoknak a listája, amelyeket a jövőben orvos helyett egyetemi végzettségű ápolók is önállóan elvégezhetnek - írta korábban a Népszabadság Betlehem Józsefet, a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karának dékánját idézve. A szakember egy konferencián beszélt arról, hogy szerinte az Ausztráliában és Angliában  bevált gyakorlatot kellene honosítani, és akár három év múlva startolhat az új rendszer.

 

Az ápolók egyetemi mesterképzésen szerzik meg azt a szaktudást, amellyel egyes, most még orvosi végzettséghez kötött feladatokat biztonsággal elvégezhetnek. Ez a gyakorlatban másfél éves egyetemi képzést jelent a főiskolai diploma megszerzése után. Ónodi-Szűcs Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egészségügyért felelős államtitkára a Népszabadságnak úgy reagált: az újonnan megalakuló szakmai kollégiumoktól vár az ápolói kompetencia rendezéséről mihamarabb javaslatot

 

Az üres praxisok a legnagyobb gond5910.jpg

A siófoki konferencián Beneda Attila előadásában rámutatott: az alapellátásban az üres praxisok miatt igazán nagy a probléma, Északkelet-Magyarországon a legrosszabb a létszámhelyzet, de a nyugati országrészben is vannak betöltetlen háziorvosi helyek. Kijelentette: bármit csinálnak, nincs és nem lesz elegendő alapellátó orvos ahhoz, hogy a jelenlegi egészségügyi ellátási struktúrát fenntartsák, éppen ezért szükséges azt átalakítani.
 
Elmondta, az alaphelyzetben egy háziorvost és egy asszisztenst magukban foglaló praxisokat szeretnék legalább két szakképzett munkaerővel feltölteni, amihez a svájci projekt keretében már működő modellkísérlet jó alapot biztosít.

 

Beneda Attila közölte, a tartósan betöltetlen háziorvosi praxisokra és a praxisváltások támogatására is komoly az érdeklődés, ugyanakkor a gyakornoki keretszámok nincsenek teljesen betöltve és a betöltöttek kétharmada kerül csak az alapellátásba orvosként. Az az elképzelés, hogy a felesleges szakellátási kapacitásokból átáramlanak orvosok az alapellátásba, csak kis mértékben valósult meg, mert az érintettek inkább nyugdíjba vagy külföldre mentek - tette hozzá.

 

Egészséges Budapest program

 

Cserháti Péter, a budapesti kórházfejlesztés előkészítéséért felelős miniszteri biztos örömének adott hangot amiatt, hogy az ágazat a 2007-2013-as uniós pénzügyi ciklus végére forrásvesztés nélkül befejezte projektjeit és a betegellátás javítása érdekében minden forrást "becsatornáztak".
A főváros és agglomerációja egészségügyi ellátási helyzetének javításával kapcsolatban kifejtette: az Egészséges Budapest program előkészítése során az elmúlt hetekben szakmapolitikai és forrásteremtési egyeztetések zajlottak. Hozzátette: egységes és komplex fővárosi egészségügyi fejlesztés megvalósítása a cél, mert "Budapestet nem lehet darabonként kezelni".
Az MTI kérdésére elmondta: a kormány március végi pozitív döntése után készülhet részletes, az ingatlanvagyont, a közműveket és az energetikai fejlesztéseket tartalmazó, illetve a humánerőforrás kérdéskörét is magában foglaló projektterv. Azt követően a kormány az év vége előtt döntést hozhat a szükséges forrásokról és irányokról. A beruházások nagyságrendjét az olyan nagyprojektekéhez hasonlította, mint amilyen a Liget-projekt.

Éllovasból sereghajtó

Évente kétezer egészségügyi dolgozó, köztük közel ezer orvos hagyja el Magyarországot, és fogadtatja el a diplomáját vagy képesítését külföldön. Az elvándorlás miatt hazánkban arányaiban kevesebb idő jut a betegfelvételre és a diagnózis felállítására, mint Nyugat-Európában - mutat rá a CIG Pannónia hazai és nemzetközi statisztikákat feldolgozó friss elemzésében.

 

Az orvosképzés tekintetében a világ vezető országai közé tartozunk, hazánkban minden százezer lakosra jut 15 diplomát szerző doktor, míg ez a szám például Svédországban épphogy eléri a 10 főt – derül ki az OECD Health at a Glance 2015 című kutatásából. Ugyanebből a felmérésből azonban az is kiderül, hogy a praktizáló orvosok tekintetében már lényegesen rosszabb helyzetben vagyunk: míg Svédországban 4, hazánkban csupán 3 orvos jut ezer lakosra, így a magyar doktoroknak közel másfélszer több pácienst kell ellátniuk, mint a nyugati kollégáiknak.

 

Változik az ellátórendszer is

Mészáros János, az egészségügyi ellátórendszer működtetéséért felelős helyettes államtitkár a siófoki háromnapos konferencia szerdai nyitónapján arról a kormányzati szándékról beszélt, hogy legyenek tiszta, világos betegutak, és kerüljenek ki a szakellátásból azok az ellátási formák, amelyek a szociális ágazathoz tartoznak. Az ellátórendszer ez irányú változásait három részben tervezik megtenni, az első lépés a tervek szerint idén júliusban lenne.

 

Közölte, a jellemzően szociális célú krónikus ellátási formák kapacitásainak átadását úgy tervezik, hogy a szakellátásban jelenleg erre fordított pénz az egészségügyi ágazaton belül maradjon. "A krónikus ellátás megy, a kassza marad" - mondta. Hozzátette: az egészségügyi és a szociális terület szétválasztása még jogi szabályozásra vár. A stratégiai elvárások között lesz a betegbiztonság garantálása, az egészségügy tehermentesítése, az átkerülő szociális feladatok terheinek megosztása, a valós egészségügyi igények biztosítása, mindez a munkahelyek és az intézmények működőképességének megtartásával.

 

Minimumrendelet 2.05911.jpg

Szentes Tamás országos tisztifőorvos a kórházi szolgáltatások megújításra váró minimumrendeletéről tartott előadást. Felidézte, az első ilyen rendelet húsz évvel ezelőtt született meg. A személyi és tárgyi feltételeknek az intézmények zöme nem tudott megfelelni, és ez a helyzet többé-kevésbé azóta is fennáll.


Elmondta, a rendeletet a legutóbb 2012-ben dolgozták át, átalakítása ismét napirendre került, hiszen a régi szabályozás túlságosan statikus, nem a működési szempontok figyelembevételével közelítette meg a szolgáltatásokat. A cél egy dinamikus, kompetenciaalapú minimumrendelet megalkotása - tette hozzá, jelezve: a jövőben szét kívánják választani a népegészségügyi és a személyre szabott szolgáltatásokat, továbbá a bürokrácia csökkentése is fontos fundamentuma kell, hogy legyen az új szabályozásnak.

 

A tervek szerint a kórházi szolgáltatásokról szóló új minimumrendelet júliusra születik meg, és várhatóan szeptemberben tudják beterjeszteni.

 

Lehetséges forgatókönyv5908.jpg

Bokros Lajost, az Új Pillér Egészségpénztár alapító elnökét kérdeztük arról, hogy szerinte milyen szerkezeti reformokkal lehetne javítani a hazai egészségügyi ellátás színvonalán.

 

Szerinte a minőség javítása kizárólag a gyógyító intézmények közötti minél élesebb verseny nyomán várható. Szolgáltatók között éles verseny azonban nem alakul ki, ha mindent az állam finanszíroz. Húsz év után végre fel kell ismerni, hogy az egészségügyi ellátás minősége kizárólag a társadalombiztosítás mellett működő kötelező magánbiztosítás által kikényszerített szolgáltatói verseny esetén javulhat. Így van ez a csodált és irigyelt Svájcban, Németországban és Hollandiában is.

A kötelező magánbiztosítók azzal versenyeznek a fogyasztók kegyeiért, hogy a maguk részéről éles versenyre kényszerítik az orvosokat, a kórházakat és a rendelőintézeteket. A kötelező magánbiztosítók megerősítik a betegek alkupozícióját a náluk jóval erősebb szolgáltatókkal szemben. Csak így gyengül a beteg ma végletes és néha végzetes kiszolgáltatottsága és erősödik a szolgáltatók érdekeltsége abban, hogy a betegben az embert is, ne csupán a munkadarabot lássák.

A kötelező magánbiztosítás díja alapvetően egységes lenne annak érdekében, hogy elkerüljük az idősebbek és a betegebbek aránytalanul nagy megterhelését. Ha valaki dohányzik és iszik, vagy extrém sportot űz, akkor az ő kockázata „önhibájából” nagyobb – ilyen esetben teljesen jogos a valamivel magasabb díj. Lényeges azonban, hogy kötelező magánbiztosítás esetén a biztosító pénztárak nem utasíthatnak vissza ügyfelet. Nagyjából egyforma alapdíj esetén a biztosítók ügyfeleik létszámának növelésében lesznek érdekeltek.